Rolla Margit: A fiatal Kaffka Margit (A MTAK közleményei 10. Budapest, 1980)

A fiatal Kaffka Margit

sikban, — és az egész modern szerelem életképességében. A hamisítatlan pásztoridillek a falu kútjánál, — az szép, hatalmas, erős valami, igen,— itt még az ősszerelem fakadó, ösztöni ereje működik, és a rüpők Jancsik karjaiba ez hajtja a szélestalpu Julikat. De Ti, fiacskáim. Sokkal előbb szerelmesek vagytok, — mint szerettek. Persze ez tárgytalan sorvasztó vágy, beteges várakozás, — a mi tönkrefinomit minden egyszerűséget, egészséget és vidámságot. Végre mikor már a túlfeszített idegzet nem birja tovább azt a sok terjengős eszményi tökélyt a maga fantasztikus formájában viselni, — átültetitek valami úriemberbe. Milyenbe? Mindegy. Szőke, barna — korrekt vagy lump, — magunkhoz lehóditani vagy hozzásülyedni való. Egyre megy. Csak férfi legyen a szó legtágabb értelmébe' — és ugy a hogy rá lehessen vasvillázni minden illusiot, álmot, ábrándot, — mert ez a mindennapi kenyér — álom, illusió, idegesség, hiúság és megint illusió, Az örök természetnek legkevesebb beleszólása van a kotyvalékba Hát ez a szerelmetek Dusi. Te például határozottan a képzelődéseddel szeretsz és mindörökkön szeretni fogsz, — a mindig más meg másat, — de mindegyiknél azt hiszed majd, hogy először és utoljára. Az átmenetek a legérdekesebbek nekem, — a legkeservesebbek lehetnek neked. Igazad lehet azért, hogy egysze

r szeretsz. Eg

y szerelemnek forrongó alakulása, megnyilatkozása ez, mint a hogy — theologus hasonlattal élve a phanteista Úristen megnyilatkozik a világegyetemben. Nagyon is érzékfölöttiek ezek a megnyilatkozások, mint a milyen érzékfölötti, befelé néző belülről táplálkozó inpraktikus, hiszékeny édes, bolondos Heddi vagy Te magad is. De a temperamentumod, az igazi lényeged azért egészen — magyaros. És magyar hölgynek születni valóban nagyszerű gondolat A kis szőkével már a nyáron is szinpatiroztál, — egészen természetes, hogy városunkban ebbe a fiúba bomlottál. Uri manirjai vannak, mint hallom, jas múltja szobalányok, — és platonikus egészen egy csinos asszonykánál a ki által hírnévre tett szert. így la! így születnek a gavallérok. A fejkötőt azonban szivem mélyéből kívánom neked, — meg a jövendőbeli sógornak is. Egészen feleségnek való fruska vagy. Elég bájos, hogy megszeressen, — elég jellemes hogy megbecsüljön, — tudsz engedelmeskedni, békén maradjon, — és disputálni is, hogy meg ne unjon. Én azt hiszem gyöngédség is van benned és szereted a gyerekeket. Másnap. Este van! Holdvilágtalan, szeles márcziusi éjszaka. Tizenegyet üti, — és mi négyen ülünk a kormos petróleumlámpa körül. A Böske, a kis óvőnő herbateával kuruzsolja a beteg hangját, mivelhogy a tanítók konczertjén danolni fog. A zongoramesternő ragyogó verve-vel, kiszámított hatásokkal mond el egy mesét az aranyos p/ Pufi kutyáról akit bemázoltak terpentinnel, — végre a Terike fésülködik és narancsot eszik, — én meg Dumas-t olvastam, — Gautier Margitot, Denist meg Simrasénét, — ezeketa szines lelkű bukott, édes asszonyokat,a kikhez hasonlóan érdekesek mi sohase' leszünk. Aztán letettem őket, gondolkoztam, — és most irok Neked. Látod Dusi, ez a mi esténk, a mi életünk. Egyszerű, fehér és béke3-