Rolla Margit: A fiatal Kaffka Margit (A MTAK közleményei 10. Budapest, 1980)

A fiatal Kaffka Margit

— lenn a mélyben, — a szivében, a hol még nem járt napsugár — ott fehéren csillog valami meseszép fényesség. Ilyen Dusi, tavaszi és ats ártatlan módon hűvös és mégis tűzvörösen égő csoda, — egy szerelmes lány szivéről tépve friss, tavaszi hajnalon. Édes Dusikám! szép, erős és egészen természetes vagy Te, minden ízedben, egész lényedben, minden érzelmed, idegszáladban. Csak különlegesség, extravaganczia, — az ingerek századvégi, vibráló, remegtető ereje nincs benned. Egészen talpraesett és helyes dolog, hogy elfilisofáltad az elmúlt szerelem emlékét, — és a filozofiád nagyon egészséges. A fin de siecle ideges, magnetikus, őrült vágya, — észbontó szenvedélye helyett, — te kedves és békés melankóliával nézesz vissza a letűnt keserűségekre édes ráskódtatásokra, izgalomra, tán szenvedésre. A nyers életerő és duzzadó izmok szépséges asszonyai, — a falnélküli város dús szüzei így nézhettek vissza az Euratas sásos partjara — ngy nagyszabású diskosviadal után. — "Nehéz volt, — meggyőztek ugyan, — ma nem sikerült, — for- de holnap én győzök bizonyára." — (De a klassikus hasonlatért megbocsáss, — tudod fülig benne vagyok a háromkötetes Vanung "0-kor"-ban, a mit be kell szednem p. képzőre) — Persze, — "Meghalt a szeretőm, — hát férjhe' se menjek, — daru-távosásig magam keseregjek?" — így panaszkodik a Csokonay Vitéz Lillája is pattogós alexandrinus sorokban. így te is, — józanul, kedvesen. Elképzellek disznóöléses hangulatban, — kartonkötővel és morális oktatásokat adva a cselédeknek. Edes Dusikám Te! Dehogy is vagy léha, könnyelmű, csalfa, — dehogy. Kedves vagy, jó okos, — mindenekfelett okos, és tán azért is nem olyan bolondul szerelmes. Tudod mire kezdek rájönni? Nem vagyunk mi méltók se' Te, se' én az igaz szerelem nevével kérkedni. A szerelem zetlen, félelmes, isteni mélység, — azt nem lehet bölcs mondásokkal meglábolni, — igazságokkal megkerülni, — de az illusiók rózsaszín szárnyai is fölöslegesek. Oda nem repülni szoktak, öntudatos, határozott és szabályozott szárnycsapásokkal, — csak átengedni testet, lelket, édes, veszélyes őrült esésnek, — gondolat nélkül, akarat nélkül — nem mérlegelve saját becsét, — a véget, a czélt, — vadul és őrülten rohanni és nem bánni meg, — nem hagyni óvatos módon tartalékban semmit, — semmit. Ez a szerelem Dusi! Bolond hazardjáték, — és a vesztő mindent vészit, — de a játék gyönyöre pótol mindent. Nem kívánom neked édes ezt a vad édességet, — sőt örülök hogy mérsékelt, óvatos és okos vagy. Tetszel nekem! Újság vagy ebben a pose-ban, fehér kötővel, — férjhez-ménő szándékkal, komoly gondolatokkal, nemes szomorúsággal és öntudatos, nyugodt önbecsüléssel. Sok szerencsét neked és jó kedves és szolid uracskát. Kálmánka beválna, — no miért ne, — de Dezsőhoz inkább mennék. Anyácskádnak kezet csókolom, — ugy-e már sokkal jobban van. Én, — én itt veszettül reális és izgalom nélküli életet élek. íme most, — este van, — a lányok olvasnak mind a hárman, — Lizi szobacziczus térit a kicsi szobánkba, — szép fehéren, — azután hoz tormás virslit, káposztás rétest, — teát, — aztán fecsegünk. Hogy karácsonykor milyen nagyokat alszunk majd, — (ez a gyönyörűségek non plus ultrája nekünk.)