Rolla Margit: A fiatal Kaffka Margit (A MTAK közleményei 10. Budapest, 1980)

A fiatal Kaffka Margit

A következő levél már a zárdából megy barátnőjéhez, Miskolcról. "Ő nagysága Nemestóthy Sz. Hedvig úrhölgynek Nagy Károly (Szatmármegye) Édes Heddim! Egy hónapja! Egy hónapja már hogy nem veszekedtünk és kezdem nélkülözni a szeretetreméltóan édes tollacskád hegyét. Egy hónapig ugy elfoglaltak a kezdő-tanítás nehézségei, hogy még nyugodtan gondolkozni sem jutott időm, de most, mikor a hónap végén, — megindult munka, megkent kerekek, és ránczbaszedett tanítványokra visszatekintve, békés szombat estén fellélekzem végre, — most Te vagy az első, öreg! A legutóbbi leveled jut eszembe. Keserű egy kicsinyt, — de valahogy olyanforma hatást tesz, mintha mesterkélt átmenet volna a szerelemtől a közönyig. Mintha az irója a sok szenvedély, lemondás, örök szerelem és vén leányság fázisai után, — restellne egyszerre hideg lenni — hát inkább nem őszinte. Beláttad, hát Dusi, hogy vén lánynak maradni a kicsi fogalmazó szép szeméért "nem érdemes", — hát ha megkérne egy jóravaló ember, — elmennél hozzá és jó kis felesége lennél. Szép! És kivánom is neked minél előbb. Addig azonban az én Hedvigem keresztülsétál még néhány ilyen tűzpróbán, — beleszeret egy pár úriemberbe, — csupa ellentétekbe — és nem az urad lesz az utolsó. Hiszem, hogy becsületes, jó asszony leszesz, — de te praedestinálva vagy folyton keresni és soha meg nem találni az eszményt, — a férfi ideált. Általában kezdek már nem hinni a szerelemben, a mindenható erejében, — a világbíró hatalmában. Hiszen látom! Nem képes semmi nagyra. Nem tud felforgatni semmi rendszert, megváltoztatni semmi létezőt — nem hogy világokkal, — még romladozó törvények, ócska elő Ítéletek, kisvárosi felfogások erejével sem bír. Régen, mikor királyleányokat küldött szegény pásztorfiukhoz, mikor, — ha a Ganges-parti legendák igazat beszélnek — a világfentartót egy bajadér rabjává tette, — akkor még erősebb volt tán. De most. Megdohosodott érdekeket szolgál és családi politikát, vagyonszerzést meg kényelemszeretetet. De hagyjuk ezt! A mi engem illet, — jól érzem magam, ("a körülményekhez képest" — mint a tudós gólya néni szokta mondani az újdonsült aggódó apáknak). Itt teljes szabadság, — pontos kiszolgálat, jó társaság (4 fiatal kolléga) van — egészséges és fiatal vagyok és ez elég. Kimenni a városba tetszésünk szerint szabad, — szó és jelentkezés nélkül, — bármikor. Én azonban inkább csak hazaszaladok néha. A mult vasárnap bomoltunk egy kicsit, — a Kálvárián akartunk misét hallgatni, — de a város olyan élénk volt, hogy inkább bolyongtunk egy kicsit, — czéltalanul és ostobán, — egyik sikátorból a másikba. Majd a délelőtti verőfényben neki az Avasnak, a mi itt van a város közepén, — fel az oromra ketten