Rolla Margit: A fiatal Kaffka Margit (A MTAK közleményei 10. Budapest, 1980)
A fiatal Kaffka Margit
eddig magad sem vetted komolyan az érzéseidet és csupa kételkedés, tépelődés, hitetlenkedés volt mikor önmagad analyzáltad. Nem tudom, komolyan vegyelek-e most, de mindenesetre jelent valamit ez a megdöbbentő bizonyosság a mint írod: "Szeretem" Furcsa. Ugy látszik mi ezután igy konczertezünk: Te a kemény skálák hatásos, eleven hangjain, — élesen, csattogón szólaltatod meg a boldogságot, — tőlem pedig néhány ködös moll akkorddal száll a felelet, unalomról, oktalan szomorúságról, fárasztó, pasiv szenvedésről. Vájjon jól van ez igy? A zene elmélet és összhangzattan szabályai szerint az efféle vegyülék legalább is "nem előnyös", — Felhagyok hát ezzel a monoton ostoba kesergéssel a minek még értelme sincs, se' összefüggése a külvilággal, a melyik annyi érdekes, izgató, bolondos mesét terem. Nagyon szégyellem, hogy 17 éves elmultam és nincs mesém, se' regényem, s a történetem csak annyi, hogy szenvedek és ingerült, kiállhatatlan vagyok. A tanulásbeli buzgalmam is csappant. Órákig ülök a könyv felé hajolva, — gondolkozom, gondolkozom és nem is az értelmem hanem az utánzási ösztönöm állít fel vakon, mikor a lányok mind aludni mozognak és könyvestül, szórakozottan követem őket. Mikor már fenn vagyunk és az éjjeli lámpa fényinél folytatom, szövöm a borongós álmaimat — jut eszmbe a leczke és a képesítővizsgálat de azért mégsem tanulok, hanem a kicsinyek szuszogása, — a csendes, álomtalan gyerekálom pihegése — mellett megadással konstatálom hogy elfogyott az energiám, a kedvem, a tehetségem, mindenem. És még ezek a lányok a hozzámvaló nagy bizalmukban lelkesen és egyhangúlag önképzőköri jegyzőnek választanak, hogy megcsináljam a sablonos jegyzőkönyveket, az unalmas programmokat, — nyájaskodjam egy-egy dolgozatért és népszerüsködjem az alsó osztályokban. Épen mgst! . Te! Vájjon én vagyok az a czinikus, haszontalan és talán /"affektált kisasszony, — a ki a nyáron kathedraízűfennsőbbséggel praelegáltam a nyakad közé pár hónap előtt — mikor a dobogó szivedet, az égő arczodat emlegetted? Nem tudom én vagyok-é? Mennyi kellemetlenség, — nincs nekem elég bajom? Most tudtam meg épen hogy a jegyzőségre a t. tanári karnak egy más jelöltje volt, és most mérgesek, és "felsőbb rosszalás" kisérte a megválasztásomat. Ebből újra a bosszúságok egész sora következik. De most ég veled! Lehet, hogy holnap folytatom! Margit Okt 15. Tehát folytatom! Ma este érkezett meg a nagyanyám és elhozta a három leveled. Persze az utolsó érdekelt legjobban, — az a melyikben újra szomorú vagy és hideg "szürkeség" vesz körül. Nem füttetsz, hogy józan lehess és büszke, — de azért jól esik a meleg leányszobák illata, együgyű csevegése a fáradt lelkednek.
