Rolla Margit: A fiatal Kaffka Margit (A MTAK közleményei 10. Budapest, 1980)
A fiatal Kaffka Margit
25 levegő tele volt nappal. A Sport kutyára is emlékszem, aki kacsázni járt apussal a lápra." -"- egészen jól emlékszem apusra. Mikor egyszer rossz voltam, o szegény feltérdeltetett a díványra, hogy ne legyen kemény. De nagyon kicsi idő múlva visszajött hozzám és azt mondta, hogy csókoljak kezet és szálljak le, mert már elég.— Arra is emlékszem, mikor egy vasárnap templomba vitt apus és keresztmamához". -"- de én untam magam és nyafogtam. Apus mindig kérdezte nincs-e bajom és a fejem nem fáj-e, mert bágyadt a szemem." "Emlékszem arra is, mikor beteg volt és Zsuzsi szakácsné jeget tört apróra a pincegádorban." — "Egyszer pedig behívtak minket a szobába, ahol apus feküdt és minden függöny le volt sötétítve. De o már nem szólt nekünk semmit akkor, hanem a Sport kutyáját simogatta, aki oda tette neki a paplanra a fejét. Minket csak nézett és nem mertünk hozzámenni — aztán intett a kezével és kivitt Cecil." — "Sport egész éjszaka vonított, mikor apus meghalt, mi pedig a nagymamánál voltunk. — Ott mondták délben a kosztos diákok, hogy meghalt az apám — és hozták a fekete ruhát Zsuzsiék. A szalonunkból akkor minden ki volt hurcolva és a tornácon csupa vendégek ültek és sírtak. Engem felvett az ölébe egy bácsi és megcsókolt." * A gyermek Kaffka Margitban ennek az időnek története még nem volt ilyen tudatos, de későbbi évei, ifjúsága "Melyben minden nagyon nehéz volt és küzdelmes" — egyre keserúbbé érlelték benne. Sokára, csak a "Színek és évek" munkája sodrában lett elnézőbbé vele a regény kedvéért. Emlékezzünk csak a "Levelek a zárdából" c. kisregényére. Ott egy gyermek hangján mennyire őszintébben szól ezekről az időkről. "Gyermekkoromra nem szívesen gondolok" — írja még önéletrajzában is. Apja halála után felbomlott a család, A Kaffka-nagyszülők nem merték unokáik nevelését az anyára bízni. Sohasem nézték jó szemmel azt a fényűző könnyelműséget, pazarlást és bohémséget, ami a menyükkel került a családba. Kaffka Margit testvérét, Ibolyát, aki 1883. szept. 5-én született Nagykárolyban, a temetés után rögtön elvitték magukkal Miskolcra. Ok nevelték fel, ők adták férjhez, 1935. márc. 31-én halt meg, mint Kühne Antal pénztári igazgató felesége, Putnokon. Csak gyermekei kerültek később vissza Miskolcra. Miután vagyonuk nem maradt, Kaffka Margit anyja felment Pestre, rokonaihoz, azzal a tervvel, hogy a postát kitanulja. Ez volt akkor nő számára az a kereseti lehetőség, amihez aránylag rövid képesítési idő alatt hozzá lehetett jutni. De aztán mást határozott. Szobákat adott ki és kosztosokat tartott. Az otthon maradt nagyobbik gyermeket még a gyászévben, 1886. dec. 2-án beíratták első elemibe, a szatmári irgalmasok zárdájába bentlakó növendéknek. Iszonyú változás volt ez, az alig hat éves Kaffka Margit életében. A szülői ház fényűző melegsége után nem lehetett vonzó számára a nagy "sárga ház", ahogy ő nevezte, — az impozáns anyazárda, széles, rideg folyosóival s a sok, sok idegen arccal. Sem a "kedves nővérek" anyát nem pótló, idegen kedvessége, sem a bent-
