Rolla Margit: A fiatal Kaffka Margit (A MTAK közleményei 10. Budapest, 1980)
A fiatal Kaffka Margit
26 lakók mumusa Radegundis nővér, akit félelemmel vegyes respektussal emlegetett egy évszázad zárdanövendéke. A zárda szigorú volt. Pedig mennyire nem bírta a fegyelmet, már gyermekkorában sem! Három évet töltött itt. "— három évet — írja egyik novellájában — fejlődés nélkül, elkényszeredve, látomásos, beteg gyerek fantáziával és gyönge kicsi testtel. Ott sohasem láttam eleven, sárga napsütést, mezei virágot, vagy csak egy élő igazi kutyát sem. Azért lehettem én egészen más, mint a többi gyermek." Betegeskedett is ezekben az években. Májusban már kimaradt az iskolából és a vizsgát sem tudta letenni. Volt egy gyermekkori szembaja, ami aztán később is jelentkezett. Első éves képezdész korában is sokat szenvedett vele, de még nagylánykorában is maradt utóhatása. Viszont ez később "érdekes" nézést kölcsönzött szemének, ami a fiúknak már akkor is tetszett. Sokszor elkeseredett szembaja miatt, szélsőséges hangulataiban félt a megvakulástól. Anyját teljesen lekötötte második házassága, a gyermek magára maradt. "Amikor meghalt — (apja) — elküldtek engem, mikor pedig hazakerültem már volt új apám és két testvérem." "De igazán nem voltak az okai, ha szomorú, félszeg, Ugyefogyott gyermek voltam, Hogy valamennyire fölösleges voltam, azt csak a buta kis ösztönöm sejtette egy kicsit, de otthon azért nem bántott senki." Erről az otthon töltött időről szól "Soha ember" c. novellája, a gyermek dús és fogékony fantáziájának kitűnő rajza. De életének ezt a korszakát — idegen keretbe foglalva — megírta "Levelek a zárdából" c. kisregényében és néhány novellában is. (Egy házasság, Diadal.) * Amit kihagyott belőle, hadd mondjam el én. Anyja a gyászév letelte előtt férjhez ment, urának egy barátjához, aki addig is sokat járt a házukhoz, a haláleset után pedig náluk is lakott. Én még szemtanúkkal beszéltem, akik elmondták, hogy az ura betegsége alatt is elment vele a bálba, s nemsokára — idő előtt — megszületett második házassága első gyermeke: egy fiú. Az új férj — a mostohaapa —, Almássy Ignác ügyvéd volt. Nagy bohém, aki nem szeretett dolgozni, még kevésbé kliensek után járni. Szépen hegedült és szerette a vidám társaságot. (Nem volt jó házasság, jobb lett volna a posta! —mondták a nagykárolyiak.) Rengeteg gond zúdul rájuk. Az anya kosztosokat tart, hogy kitűnő főzési tudományát kamatoztatva, valahogy meg tudjanak élni. Az ő érdeme, hogy házuk mégis mindig rendes, legalábbis az első időkben. Nagy energiával dolgozott és dirigálta olcsó cselédeit. Közben pedig telt az idő és két másik gyermek is született. Két leány. Iszonyú sok küzdelmébe került Uray Margitnak, míg ezt a három Almássy-gyereket fel tudta nevelni és taníttatni tudta. A nagyobbik leány: Anna, egy máramarosi főjegyző felesége lett, a kisebbik: Sarolta, tanítónő volt. A fiú azonban elzüllött. Ivott, kártyázott, adósságokat csinált, váltót hamisított, aztán egy vonatszerencsétlenségnél — potyautasként utazott — meghalt. Sohasem beszéltek róla a családban. Ezek voltak Kaffka Margit féltestvérei. Ide került vissza Kaffka Margit a szatmári zárdából. A szülők azonban, — ahol azóta így megszaporodott a család — nem akarták taníttatni, mert nem volt miből.
