Rolla Margit: A fiatal Kaffka Margit (A MTAK közleményei 10. Budapest, 1980)
A fiatal Kaffka Margit
147 "A Szatmármegyei Közlöny 1901. évi ápr. hó 21. számában "Ind legenda" címen "Margit" aláírással egy költemény jelent meg, mely azonnal megragadta figyelmemet. Szeretem a szép verseket s kiváncsi voltam írójára. Azzal tisztában voltam, hogy nő írta, de mély életbölcselete nem is sejtette velem, hogy ezt egy serdülő leány írta volna, kinek ez volt első nyomdafestéket látott költeménye. Ugyancsak a szerzőtől jelent meg egy hó múlva a május 20-i számban a "Magdolna" című nagyobb terjedelmű költemény, melynek mélysége, magas szárnyalása teljesen felzaklatott s szerkesztő barátom hosszas faggatásomra elárulta a szerző nevét. Majd a július 14-i számban négy kisebb költeményt közöltünk, "Utolsó jelenetek" cím alatt. Ezekből aztán láttam, hogy a kis költőnő nemcsak magasabb tárgyú dolgokkal foglalkozik, hanem ellesi az élet apróbb részleteit is, s talpra esetten, szívhez szólón tudja megcsendíteni rímeit apróbb megfigyelésekből is. S ki érzett a négy kis költeményből is, hogy írójuk mély érzésű igazi költői lélek. Ugyancsak a szerzőtől az 1901. évi október hő 20-i számban K.M. jel alatt, "A színészleány válasza" című költemény jelent meg, míg végre lapunk 1902. évi január 12-i számában lehullott a szerzőt takaró lepel és saját neve Kaffka Margit név alatt jelent meg első költeménye "Augusztus". Az 1902. évi március 2-i számunkban "Pausa" álnév alatt "Fáradt emberek" című költeménye jelent meg, s ugyancsak álnév alatt május 1-i számunkban "Dodó mesél" című költeménye. Ez időtől kezdve aztán állandóan saját neve alatt írt s megjelentek tőle lapunkban 1902. évi november 9-i számunkban "Vándor ének", 1903. évi ápr. 5-i számunkban "Köszöntés", ápr. 12 —i számunkban "Epilógus" című költeményei. Időközben a fővárosi szépirodalmi lapok is megnyíltak előtte s örömmel figyeltem mindig izmos tehetsége fejlődését. És íme most egy fényes kötettel állt elénk. Gyönyörrel forgatom e kis könyv minden egyes lapját, mert érzem, hogy azokból igazi költői lélek szól. És jóleső érzéssel olvasom a lapok kritikáját, melyek egyhangúlag elismeréssel szólnak a kötetről s szép jövőt jósolnak írójának. Jól esik különösen nekünk, mert hisz e kis fészekből, lapunk hasábjairól indult országhódítő útjára a kis leány, s igazi nagy lelkesedéssel kivánjuk neki, hogy legyen költői pályafutása mennél ragyogóbb. A magunk szerény tehetségével, elfogódottságával nem akarjuk mérlegelni a kiadott verseket, hanem Kiss József "A Hét" című tekintélyes szépirodalmi lapunk szerkesztőjének engedelmével közöljük teljes egészében azt a kritikát, melyet A Hét f. hó 7-i számában írt a kötetről Szini Gyula. A kritika így szól:" Ebből csak néhány részletet közlök: "—"Ego sum": ez a negyedik ciklus. Nem akarok rossz tolmácsa lenni ezeknek a költeményeknek, amik a hangulatok, gondolatok egész raját lebbentik fel. Ezek a szavak élnek, respirálnak. Jóformán nem is a szavakat olvassa az ember, hanem titkos gyökereket, amikkel egymás közt összefüggnek. Némelyik egy jajszó, egy megvágott gyökér, amely a régiek hite szerint emberi hangot hallatott. A másik csak búsan peng, mint a régi gitár. A harmadik vijjog, mint a denevér Machbeth boszorkány-barlangjában. Van egy pezsgődal, amibe belecincog a cigány hegedűje és lassankint átváltozik antiksyrinse-szé. És ezeknek a csodálatos hangoknak az összevisszaságából harmonikusan zeng ki egy költői lélek magasabb sóvárgása.
