Rolla Margit: A fiatal Kaffka Margit (A MTAK közleményei 10. Budapest, 1980)

A fiatal Kaffka Margit

148 Hogy női lélek megérzik minden során. Csodálatos, hogy eddig éppen a nőköltőkben nem láttam meg a nőt, mert olyannak adták, amilyennek a férfiak kivánják. Ezt a kötetet pedig a női psiche szempontjából is érdemes elolvasni. Ezt nem azért mondom, mintha mindenáron fel akarnám fedezni, mert meggyőződésemnél is jobban hiszem, hogy előbb-utóbb eljön az ideje. Talán inkább utóbb, mint előbb. Hallom, hogy a kötet írója vidéki városon tanítónő. Mily boldogság! Ilyen lélekkel gyermekek közt lenni, akik még félig angyalok." A Szatmári Közlönyben 14 verse jelent meg eddig, de ebből csak 4 a saját neve alatt. Nem kerültek mind be a kötetekbe. Miután ezekről a vidéki lapokról, melyek verseit közölték és írtak róla, nem igen tudunk, azért részleteket mutatok be a Nagykároly és Vidéke c. lap 1904. febr. 11-én, 6. számában megjelent cikkéből is. Tárca-rovatban: "Kaffka Margit versei". A cikket írta: Varjas Endre. [36] "Lantján nincs sok húr, de amelyiket megérinti lágy ujjal, sokáig visszhangzik lelkünkben." "Négy ciklusban 34 vers." "Ám csak a tárgy s a milieu népies, a hang nem a nép lelkivilágából merített. Megfigyelései jók ugyan, de nem teljesek." "Mikor történetet beszél, jobban hallgatunk a mesélőre, mint magára az eseményre. Mintha melodráma volna minden költeménye." "Ego sum" — úgy hat ránk, mintha kriptából hangzanék felénk búsan, panaszosan. Elült fájdalmak jaja szakad fel ezekből a versekből. Úgy hat mind, mint az a pillanat, amely egy velőtrázó sikoltás után áll be." "— úgy érez már, mint az öregek, akik halni készülnek." " — addig, míg ebből az önmagát is megsemmisítő, ködbevesző, sejtelmes borongásból ki nem menekül, s nem igyekszik felfogni az életnek újabb hullámait is, előbbre haladni a Parnassuson nem fog, sőt félő, hogy elsekélyesedik, ami határozottan veszteség lenne költészetünkre." "Mintha a vágyak teljességében érte volna egy hirtelen villámcsapás, amely egyszerre mindent megsemmisített. Azért olyan vigasztalan és kopár körülötte minden. S talán önmaga okozta mindezt! Félve csendül meg a kínzó önvád az ajkán." A cikk végén "Epilógus" c. versét közli a lap. A "Magyar Szó" (b.i.) jelű cikke ezt mondja: " egy vágyakozó, örök sejtésekben gyötrődő lélek exaltációja —•" —"És tán ez teszi Kaffka Margit verseit kicsit homályossá — ahogy felszínre tör nem nyújt tiszta, közérthető képet." 1904. február 21-én Kaffka Margit levelet ír Kiss Józsefnek, A Hét szerkesztőjének. Bár ez a levél megjelent a Magyar Zsidó Évkönyv egyikében, oly jellegzetes és kevéssé ismert, hogy itt újra közlöm"[37] "Igen tisztelt Szerkesztő úr mindnyájunk mestere! Mégis csak hozzáfogok, sok készülődés után, félig merve, félig bátortalanul e pár sor megírásához. Nem is tudom, hogy kell megszólítani, mi-