Rolla Margit: A fiatal Kaffka Margit (A MTAK közleményei 10. Budapest, 1980)
A fiatal Kaffka Margit
121 rem", a Ví z fenn volt, — egy pár gondosan fogalmazott írás után, a minek kettejére nem is válaszoltam, . (talán csak a hiúságomnak kellett, hogy egyszer én is így), — meglátogatott egy párszor, tudni akarta, hogy mit akartam a nyáron, — hogy miért mondtam ezt, meg ezt? — Lassan megegyeztünk, hogy semmit se' akarunk, a nyáron beszámíthatatlan voltam, — hogy menjen, menjen és ne haragudjék! És a végin nem is haragudott, — szépen megígértem, hogy ha valaha bajom lesz, hozzáfordulok, — stb. — Nagyon szépen váltunk el, igazán. Hogy egészen kimerítő legyek, hát ez a dolog nem volt hogy is mondjam, — életre, azaz házasságra való. Hát nem ártott így senkinek. — Most tanulok rémesen, . az orrom se' ütöm ki, — a Melanie-hugodat is alig látom, mert Annához különösebben nem megyek. — Hiába, nem vagyok annyira kulturember még most sem, hogy azzal az asszonnyal fenn tudjam tartani — mint nannyó mondja, legalább színleg — a barátságot. A képesítő még izgat és ébrentart — azután, — nem tudom mi lesz, de nagyon rosz. Ha állást nem kapok, lehet, röviden végzek a nyomorúsággal.— Ne hallgass rám, — légy nagyon bold og! —" Dátum és aláírás nélküli levél. Postabélyegzőn: "Budapest 1902.Már.19." Kis méretű, rendes levélpapír, 8 oldal. A Szatmármegyei Közlönyben 1902. május 18-án "Dodó mesél" c. verse jelenik meg. Egyetlen utalás írói működésére, ez a sor leveléből: —"a Géniusszal szemben még mindig "kedvem van affektálni", " A képesítő utáni időt Nagykárolyban, anyjánál töltötte. Onnan megy a levél barátnőjének, aki Luby Margitéknál, FUlpös-Darócon tartózkodik. XXXVI. "Ő nagysága Nemestóthy Sz. Hedvig úrleánynak Fülpös Daróc z (Luby Zsigáék) Kedves Heddám! Bocsáss meg a múltkori "értekezés"-ért, de kedvem jött írni, és a Geniuszszal szemben még mindig "kedvem van affektálni". — Hát téged nyomorítottalak meg, — persze olyan czélzattal, mint írtad. — -mert- helyetted, mert ha én affektálok, te meg lusta vagy most ilyenre öregem. Igazad van. Egyebekben, tudod, — szeretem csakugyan a szép asszonyt. — Ma éjjel háromig együtt diskuráltunk, — mert este egy hatalmas vihar nála ragasztott. Szégyenlem magam, hogy csak amúgy "tanulmányozni" akartam, mert most rájöttem (és tudod, nem vagyok naiv) hogy a kis felületes udvariaskodási sablonon tul, jóval mélyebben egy igazán jó kis asszony lakik ő benne. Te, annyira jó, hogy kell is neki az a nagy, abszolút szépség, — fegyvernek, — máskép gyámoltalan volna és csöppet sem veszedelmes.— Aztán a mi a legmeglepőbb, igazi kis morálhősnő, a kiből még a tisztességes asszonyok szokott kíváncsisága is hiányzik. — Hiszi, hogy az ura a
