Rolla Margit: A fiatal Kaffka Margit (A MTAK közleményei 10. Budapest, 1980)
A fiatal Kaffka Margit
119 aki játszszék velem, félredobjon, — újra meg újra eltaszítson és megint akarjon. Ne könyörögjön, — nyakamra hágjon és én a rabszolgája legyek. De ez bolond képzelődés. Igazában most örült szolid leszek, — tanítok, tanítok, — megvénüliik lassan, — és leszek egy vidám, gömbölyű, passióiban kicsit különcz de azért nem roszlelkü vénkisasszony. — Eddig! A te dolgaidról most semmit, mert egy olyan fejlődési mozzanatnak JíeU most jönni, a mi alkalmasabb lesz a "részletes tárgyalás"-ra. Margit. Te! A Ví z írásai közül a kezembeakadt egy nem jelentékeny tartalmú töredék. — Azt hiszem, te értesz az íráspsychologiához. Milyennek képzeled ebből? Nem megyek Miskolczra a nyáron! Margit." Dátum nélküli levél. Postabélyegzőn: "Budapest 1902. Márc 2." Rendes levélpapír, 12 oldal. Mellékelve egy merített levélpapír egy része a következő szöveggel. (Apróbetűs, finom nőies írás) "2/ el, hogy igaza van. De nem vitatkozom, mert hosszadalmasnak kellene lennem ha igazamat megakarnám védelmezni. Eljön az idő — adja Isten minél későbben — a midőn befogja látni némely állításának tarthatatlanságát. — Egyetlen dolog miatt szerettem volna magamat kimenteni — de azt sem teszem, mert maga is csak távolrol czélzott reá s lehet hogy én csak képzelődöm mikor azt hiszem mégis csak volt valami a mit zokon vett. — Ha az igaz lenne a mit olyan büszkén állított, akkor ez nem történt volna. — A leg szívélyesebben üdvözli hive Miskolc, 1901 dec 20." .... . , . Aláírás kiradírozva. Csak egy G betű látszik halványan. (A levélben említett "Pécsy vagy Jármy gyerek" — ismert Szatmár megyei családokból való.) A Magyar Géniuszban 1902. február 23-án "Leánykérés" c. verse jelenik meg. Nem ír róla semmit, de azért mi tartsuk számon ennek a versnek keletkezését. Az Országos Polgári Iskolai Tanáregyesület Múzeumában találtam rá arra a visszaemlékező levélre, amelyet özv. Maniuné Horváth Lenke, [26] aki az Erzsébet Nőiskolában együtt járt Kaffka Margittal és az Üteg utcai iskolában együtt tanított vele, — írt Deák Gyula[27] újpesti igazgatónak 1943. jan. 9-én. Ebben a levélben így emlékezik rá és a "Leánykérés" c. vers történetére:
