Rolla Margit: A fiatal Kaffka Margit (A MTAK közleményei 10. Budapest, 1980)

A fiatal Kaffka Margit

117 Kaffka Margit viszont ezt írja, elmondván a teória szerint átélteket: —"De néha őrült furcsa hangulataim vannak, amikor azt érzem, hogy ez még mind nem volt igaz

i, hogy újra kell kezdenem, hogy ez semm

i volt ahhoz a tömérdek szerelemhez képest, a mire képes volnék. Nem házasság (az nem életkérdés most már) de nagy végtelen szerelem." Eszembe kell jusson, amit az Erzsébetben vele együtt lakó osztálytársai mondtak el róla nekem. Mindig arról beszélt esti lefekvéskor, hogy neki valami forró, nagy szerelem kell, leigázó és nyugtalan lázu. Csak ezért érdemes élni. XXXIV. "Ő nagysága Nemestóthy Sz. Hedda úrleánynak Nagy-Károly Édes Heddám! • Azt hiszem kaptad a kártyám. Csak most gondolom meg, hogy az nem egészen nyilt kártyának való história. — de úgy kétségbeejtett az a te csacsi leveled. — Hogy még mindig van valaki, aki akkora ostoba következetlenséget hihet rólam, hogy egy esztendő előtt félbeszakadt dolgot felmelegítnék! — Hedda, ezt alig bocsátom meg neked. — Mióta fogyott úgy meg az érzéked a képletesség iránt, — és ilyet gondolva, hogy magyaráztad a Pausát? — Hogy már itt vagyunk, látom, — a polgári ügyiratok stílusában kell veled beszélni. Tehát légy tisztában. — A te "karakteres" ismeretlenedbe tehát, (már beismerem, s ez bisztos jele a teljes kilábolásnak) — ma egy éve csakugyan nagyon szerelmes voltam. Itt közbe kell szúrnom az Erzsébetben elterjedt theoriáját a lányszerelemnek. A régi négy elem szerepel. A levegő

n kezdjük,a mi lenge, átlátszó, — illattal átszőtt, sugaras semmi. No, és a tű

z — hát ez minden, — teljes, harmóniás jogával testnek és léleknek. Azután kell jönni a Vízne

k a jóbarátnak, a ki szőkepiros, lassubeszédű, (néha örvénylik és az iszapból furcsa dolgokat vet elő) — és a föld

, amilie meggyökeresedik, férjhezmegy és belebékül az ember. — Hát az én levegőm ismered, — a tanárom volt. A tűz

? — Erről tudsz mindent. Most már, hogy nyugodtan gondolok rá szinte-szinte be kell ismernem a Madzsar igazságát, — bár a barátai vélekednek csak így róla. Mert a mi ezt a dolgot illeti, — amint egyet mást megtudtam, — elég tisztelet reméltóan viselkedet, azaz hogy, — még kíméletlenebb is lehetett volna, — mert az enyéim hihetetlenül azok voltak vele szemben. De hidd el, már egészen mindegy! — Annának egyszer becsületszavát vettem,hogy nem fog bennünket egymás előtt emlegetni, — és megtartotta, tudom

. — Az utolsó levelében (október) a mi mellesleg elejétől végig tétovázás és egyik mondat meghazudtolása a másikkal, — megigéri, hogy elkerül, ha ugy akarom. Azóta ugy akartam, akartuk mindaketten. Látod Hedda, — őszinte akarok lenni. Van perez, mikor érzem, hogy úg

y senkit soha nem fogok