Rolla Margit: A fiatal Kaffka Margit (A MTAK közleményei 10. Budapest, 1980)

A fiatal Kaffka Margit

Lám, mégis, - könny van a szemembe A jó, a kedves levelén: "Libegő hajjal, szembekötve, Mennyit futkostunk a ligetbe Virágos május idején. Hogy kergetőztünk, - ön, meg én." Ne haragudjék, hiszen lássa Emlékszem a gyerekpajtásra De - régi nem vagyok magam És - nem igazi a hajam. Ez, amit meg akartam írni Kíméletet nem érdemel. Sohse lehetünk egymásé mi Bocsásson meg, felejtse el. Nem lehetek a felesége. S hogy ne vegye nagyon szivére Hallgasson meg egy bús mesét Csak, - a hajam történetét. Mese? Dehogy, oly régi nóta Mondják minden út felén Egymásra leltünk bujdosóba, Egy szótalan ember, meg én. Nagyon szerettem akkor egyszer És - egy kicsit, talán, - az is Igen, igen, - hiszen azért lett A hajam, a hajam hamis. Bolondság! Egy bús alkonyóra És a mesének vége lett. Szűnő szerelmek búcsúzója Csak őszi alkonyat lehet. Soh'se sugaras kikelet.És mint szokás, prózába, versbe Talizmánt kért, utolsó percbe - Suhanva szállt egy gondolat, S odaadtam a hajamat. A híres, szőke hajamat. A gyorsvonat még akkor éjjel Messzire, más vidékre vitt, Uj élet gondja szórta széjjel* Az álmok álmát hajnalig.