Rolla Margit: A fiatal Kaffka Margit (A MTAK közleményei 10. Budapest, 1980)
A fiatal Kaffka Margit
A SZÍNÉSZLEÁNY VÁLASZA A felvonásom után, estve Ideadták a levelét. Nem voltam épen meglepetve, Nem is téptem sértődve szét Mint véli, — csak magamba régen Ugy eltűnődtem a levélen. Elnézem ákombákomát Kevés szavát, rövid szavát. Ön becsületes ember, nemde, És - talán, - igaza lehet, — Míg messze jártam, idegenbe Hiszem, hogy rám emlékezett, írja, - mindig úgy volt előtte Kacagva, sírva, kergetőzve Villó sugárral a haján Az a félvad gyerekleány. Nem tréfa ez, - mosolygom mégis A maga rajongó során. Lássa, hiszen emlékszem én is: Volt egyszer egy kis szőke lány Vadul csengett a kacagása Gerliczeszónak édes mása, Kék pántlikát viselt haján A meseszép szőke haján. — És, - írja, - hogy most újra látott S a régi hosszú, szép hajam Hát - feleségül venni vágyott Miatta engem is, - magam. De nem gúnyolom! Nem, hiszen Tudom, ön szeretőn, híven Kíséri majd az élten át Az asszonyát, az asszonyát.
