Körmendy Kinga: A Knauz-hagyaték kódextöredékei és az esztergomi egyház középkori könyvtárának sorsa (A MTAK közleményei 7. Budapest, 1979)
Az esztergomi egyház könyvtárának állománygyarapodása Nagyszombatban
50 A Főszékesegyház könyvtárának állományáról sajnos jegyzék nem maradt fenn a XVI. századból, de a kincstári leltárak alapján rekonstruálni tudjuk a könyvtári állomány egyes részeit. A kincstárról készült leltárakat Dankó József adta ki 1880-ban Történelmi, müirodalmi és okmánytári részletek az esztergomi főegyház kincstárából cimmel. Lepold Antal kutatásai alapján ismeretes a kincstár sorsa. Legelőször Drégely várába menekítették a török elől, de az akkor felvett leltár évszám nélkül[149]. Később "a kincsek Nagyszombatba kerültek, ahol a székesegyház jellegével fölruházott Szent Miklós templomban őriztettek"[150]. 1553-ban a kincstárat megvizsgálták, a leltár egyik példánya [Esztergom, Főkáptalani Levéltár, Lad.41. Fasc.4. N.2.] jul. 15-i kelettel, a másik példány jul. 14-i dátummal [Lad. 41. Fasc.3.N. 3.] található a következő cim alatt: Regestum argentariorum Posonii in domo propria archiepiscopal i ... Itt is szerepel a még sokszor előforduló Evangelii liber cum certis antiquis hornamentis et Iapidibus rudibus in pergameno scriptus szavakkal leirt kódex[151]. Tartalmilag ugyanez a leltár, amit Iványi, a primási levéltárból közöl 1553.dec. 17-i kelettel[152]. Az 1553. juliusi leltár összeírás, az 1553. dec.-i megerősítés. Iványi nem közli a felvétel helyét, ill. csak Posonii-t, fel kell tételeznünk, hogy az 1553. dec. -i felülvizsgálat is az érsek pozsonyi házában zajlott le. Csak tanuk vannak megnevezve, átvevőkről szó sincs. Oláh Miklós 1566.máj.26-án bizta a pozsonyi káptalan őrizetére a kincstárat Dankó közlése szerint[153]. A pozsonyi káptalan magánlevéltárában 1566. máj. 25-i dátummal szerepel, hogy az esztergomi káptalan nevében Radéczy István Szt. Istváni prépost és Sirinus Mihály subcustos Oláh Miklós parancsára az A litteraval jelölt scriniumban az esztergomi egyház ezüstjeit leteszik. Ezt Dankó is közli[154]. A levéltár átadását Dankó nem emliti. Szintén a pozsonyi káptalan magánlevéltárában [Protocollum Nr. 18. f. 82. ] a pozsonyi káptalan elismervénye olvasható egyes levéltári darabok átvételéről, 1566. máj. 28-án. "... Fidem prestitutum tenemur dignatus est deponere in sacristia nostra, quoddamscrinium signatum littera D quadrilaterum, certas literas privilegias et literalis instrumenta in se continens " Csedő Mihály később, 1690-ban még két ládát adott át a pozsonyi káptalannak, amelynek visszavételét is igazolták. [Pozsonyi káptalani magánlevéltár, Capsa R. Fasc. 8. Nr. 140., 259., 263.] A kincstárat eközben először 1605-ben menekítették Bocskai elől Olmützbe, majd 1619-ben Pázmány parancsára a grazi jezsuitáknál helyezték letétbe. Innen részletekben hozták vissza 1622-24-ben[155]. 1643-ban Eszterházy Miklós lánzséri várát ajánlotta fel a kincstár számára. 1663-1667 között részben Bécsben, részben Pozsonyban találjuk az értékesebb kincseket[156]. A pozsonyi káptalannál lévő esztergomi dolgokat Miksa összeiratta, de csak a tényt közli a pozsonyi levéltárban lévő akta. [Capsa R. Fasc. 7. Nr.211. ] 1602-ben II. Mátyás parancsára vett fel jegyzéket a kamara a Pozsonyban lévő egyházi javakról. A leltár ma az Országos Levéltárban a bécsi levéltárakból kiszolgáltatott iratok között található. [Ol 1-26 Bofkammerarchiv, Handschriften Nr. 385[157j. Inventarium literalium Instrumentorum Bona, Privilegia et Jura Archiepiscopatus Strigoniensis et aliorum quarundam Episcopatum, Praelatorum et Locorum Ecclesiasticorum, nec non privatarum etiam aliquot Personarum
