Körmendy Kinga: A Knauz-hagyaték kódextöredékei és az esztergomi egyház középkori könyvtárának sorsa (A MTAK közleményei 7. Budapest, 1979)

Az esztergomi Főszékesegyházi Könyvtár története Esztergom török kézre kerüléséig

A Knauz gyűjteményből származó, esztergomi káptalani magánlevéltári jelzettel rendelkező kódexlapok származási helyének vizsgálatát az egykori tulajdonos, az esztergomi egyház könyvtári állományával kezdjük. Töredékeink vajon nem ennek a könyvtárnak voltak e valamikor kódexei? Az esztergomi Főszékesegyházi Könyvtár mai állományösszetételével 1855-ben jött létre. Fkkor készült el a jelenlegi könyvtárépület: a Bibliotéka, és ebben az épületben egyesitették a XVIII. sz.-tól Pozsonyban külön gyűjtött érseki magánkönyvtárat, a Nagyszombatból ideszállitott káptalani könyvtár állományát, és az 1820-tól, az érsek hivatalos visszaköltözésétől Esztergomban gyűjtött könyvanyagot. Az igy keletkezett könyvállomány-eredeti funkciójához hiven- a Főszékesegyházi Könyvtár nevet kapta. Az esztergomi érsekséget kétségtelenül I. István király alapitotta. Knauz Nándor véleménye szerint 999-ben az esztergomi főkáptalant is első királyunk hozta létre, miután fölépült a Szt. Adalbert tiszteletére szentelt székesegyház. A káptalan alapítólevele szerinte elégett. István király azonban nem alapított a székesegyház mellett káptalant, hanem un. "officia clericorum instituit-," azaz a székesegyház klérusában bizonyos tisztségeket — officia ecclesiastica- létesített. Ezek a következők: a prépost, a klérus elöljárója, a scholasticus (lector), a cantor és a custos. A kanonokok kollégiuma élénk külön officiális, a dékán állt. A dignitások birtokosai nem voltak feltétlenül tagjai a kanonoki testületnek. Általános jog szerint nem, de a valóságban a kanonoki testülethez tartoztak [14]. A kanonoki testület tagjainak kezdetben nem volt külön megélhetési forrása. Az érsek ill. a püspök jövedelme terhére étkeztek, csak később kaptak külön javadalmazásokat, adományokat. I. László idejében a veszprémi Szt. Mihály egyháznak szóló adománylevél is "mensa canonicorum, et non episcopi" javára szól. A káptalanok és a püspökök közötti birtokperek, a káptalan szegénységének hangoztatása (éppen Esztergomban), arra mutatnak, hogy a patrocinium birtokát a püspök és a klérus kezdetben közösen használta. Ebből a klérusból emelkedett ki az idők folyamán a káptalan, mint önálló jogi személy. Fz akkor következett be, amikor a kanonoki testület anyagilag teljesen függetlenné vált a püspöktől ill. az érsektől. Ez a folyamat jól tükröződik a pápai bullák címzéseiben is. A káptalan elnevezést először II. Paschalis pápa használta. (1094-1118.) Utána clericis, canonocis ecclesiae a cimzés. IV. Adorján és III. Sándor leveleiben ugyan gyakran előfordul a káptalan szó, de a pápai kancellá-