Rozsondai Marianne: Anton Koberger működése és a Koberger-kötések (A MTAK közleményei 6. Budapest, 1978)

29 nyomtatott könyvvel együtt. Ebből az összesen tehát huszonkét műből csupán tizenegy Koberger saját kiadványa: az 1, 2, 3, 6, 7, 8, 12, 13, 15, 17 és a 19. A 4, 5 és 18. Sensenschmidt-Frisner, Mentelin-Rusch, illetve S. Ulrich-Afra nyomdájából került ki. A többi nyolc műről nem lehet biztonsággal megállapítani, hogy mely kiadványról van szó. [71] (Ebből a könyvreklámból egyébként kettő ismeretes, az egyik a British Museum Könyvtárában van, jelzete IC. 7195, a másik a müncheni Staatsbibliothekban található "Einblattdr. VIII. 4." jelzeten.) Koberger másik könyvreklámja 1493-ból való és Schedel Világkrónikájának megjelenése alkalmából készült. A legtöbb mai napig fönnmaradt könyvreklámot egyébként éppen ennek a Hartmann Schedelnek köszönhetjük. Schedel orvos és humanista tudós volt. Már eddig is találkoztunk vele, és még a későbbiekben is kell néhány szót szólni vele kapcsolatban. Jelentős mint bibliofil könyvgyűjtő. [72] Könyvgyűjteménye a müncheni Staatsbibliothekba került, s ezzel együtt több ilyen könyvreklám is, melyeket ugyancsak gyűjtött. A Világkrónikát "kommendáló" reklám Schedel saját példányába van beragasztva. [73] így kezdődik: "Commendatio operis novi cronicarum cum imaginibus temporum et Európa Aeneae Pii." Ezután a reklám a könyv értékét dicséri, majd pedig tizenkét distichonban, mintegy a könyvet megszólítva, ismerteti, hogy mi található tartalmilag benne. De nem ez a könyvreklámok szokásos szövege! A megszokott formát Koberger előbbi reklámszövege követi: "Cupie[n]tes emere libros infra notatos venient ad hospi- |ciu[m] subnotatum. Venditorem hahituri largissimum. | Cum plurimo[rum] ph[ilosoph]o[rum] s[e]n[tent] ia sit..." Vagyis: akik az alább jegyzékbe foglalt könyveket szeretnék megvenni, ha a lent megadott szálláshelyre jönnek, igen bőkezű eladót találnak majd... A könyvbizományosok ugyanis kézzel utólag ráírták a nyomtatott könyvjegyzékre, -reklámra a fogadó nevét. Ilyen például Eggstein 1466-ban Strassburgban nyomtatott reklámja, ahol alul kézzel írva ez olvasható: "in domo Johannis Lüpold", vagy Peter Schöffer 1469-70-ből származó reklámján: "Venditor librorum reperibilis est in hospitio dicto zum Willden Mann". A kézzel írt szövegből tehát kiderül, hogy a könyvárus "A Vad Emberhez" címzett fogadóban található. Nürnbergben a Weinmarkt-on valóban volt egy vendégfogadó: Gasthaus zum Wilden Manne. [74] Ez a reklám számunkra azért érdekes, mert a kézírás tanúsága szerint Schöffer tehát Nürnbergben is árult könyveket. A nürnbergiek közül többnek is maradt fönn reklámja, így Sensenschmidtnek és Kefernek közösen 1473-ból, Sensenschmidtnek és Frisnernek közösen 1475-ből, továbbá Johann Müller von Königsbergnek, azaz Regiomontanusnak 1474-ből. [75] Regiomontanus plakátja nem is annyira hirdetés, mint inkább program, amelyet nyomdája felállításakor célul tűzött ki. Regiomontanus nemcsak a maga számára, hanem a nürnbergi tanács tájékoztatására és talán a nürnbergi nyomdász "kollégák" megnyugtatására írta ezt. Ebben ugyanis asztronómiai, geográfiai, matematikai és zenei művek tervezett nyomtatását adja hírül. Nyilván a konkurrencia megelőzésére. A reklámplakátok szövege zömében latin volt. Ezért talán rendkívüli William Caxtoné, aki Westminsterben angolul jelentette meg hirdetését.