Rozsondai Marianne: Anton Koberger működése és a Koberger-kötések (A MTAK közleményei 6. Budapest, 1978)

30 Feltehető, hogy nemcsak a fogadók ajtajára szögezték ki az ilyen plakátokat. A rostocki Vita Communis barátainak 1490 körül megjelent reklámján ez áll kézzel írva (latinul): "Nehogy valaki elől is rejtve maradjon az eladóhely és a könyvek címei, ezt a cédulát [!] erre a nyilvános helyre merészeltem kitűzni." Burger szerint ezek a helyek lehettek templomok, iskolák, talán tanácsházak kapui is. Néhány helyen, ahol a könyvárusok megjelentek könyvszállító kocsijaikkal, könyveket hagytak ott hosszabb időre, és megbíztak papokat vagy világiakat, hogy képviseljék a kiadó érdekeit. Ilyen volt pl. Menrat Zyndel Passauban, aki Koberger számára intézte ilyen módon a könyveladást. Máskor egy-egy városból, ahol a mozgó raktár egy darabig időzött, tovább indultak a környékre a házalók, és kínálták a könyveket. [76] Nagy szerepet játszottak a könyvkereskedelem történetében a vásárok. Strassburg kereskedelmi csomópont volt, s mint a Koberger-Amerbach levelezésből is kitűnik, Nürnberg és Bázel között az út Strassburgon vezetett át. Strassburg valóságos könyvkereskedői bizományos központ volt. Például épp a strassburgi Adolf Rusch játszott nagyon fontos közvetítő szerepet a papírgyártók, könyvkereskedők és nyomdászok között. Strassburg könyvkereskedői jelentősége a virágzó teherforgalom lebonyolításában van, amely a könyvkereskedők egymás közötti üzletét szolgálta. Lipcsében évente kétszer volt vásár: húsvétkor és ősszel. Ezek jelentősebbek voltak, mint a strassburgiak. Lipcséből folyt ugyanis a közvetlen kereskedelem Kelet-Európa felé. Ennek alapját (már akkor is) a lipcsei őszi vásár képezte. Kelet-Európa számára ez jelentette a nemzetközi piacot. Kobergernek név szerint ismerjük bizományosát, Peter Clementet, aki a vásárokon általában képviselte. Több Clement (id. és ifj. Paul, Peter, Franz) dolgozott generációkon át a Kobergereknek. A Clementek közül többen könyvkötők és könyvkereskedők voltak, [77] miként gyakori, hogy az egyes városokban az ottlakó könyvkötő üzletet tart fenn, ahol kötve vagy kötetlenül árulja a könyveket. Ez azért sem elhanyagolható szempont, mert a helybeli polgárjoggal rendelkező könyvkereskedőt nem adóztatták úgy meg, mint az ezzel nem rendelkező kereskedőt. A mainzi Peter Schöffer is 1479-ben frankfurti polgárjogot szerzett az ottani vásárok miatt. Ezért érthető, ha Koberger a vásárokon inkább helybelivel képviselteti magát, semhogy maga kereskedjen. A másik nagyon jelentős belföldi és nemzetközi vásárjogú város Frankfurt. (Már századokkal a könyvnyomtatás föltalálása előtt híresek voltak a frankfurti vásárok.) Természetesen Koberger sem maradt távol innen. Mindenekelőtt a bázeli Johann Amerbachhal és Hans Petrivel való együttműködésből származó könyvek számára — mint a levelezésből kitűnik — jelentette Frankfurt az egyik fő felvevő piacot. [78] Koberger személyesen is látogatta a frankfurti vásárokat, de volt rá eset, hogy Hans Koberger képviselte, több alkalommal pedig Hans Breuer. [79] Nem egyszer a frankfurti vásár adott alkalmat a bázeliekkel való találkozásra és a köztük lévő anyagi ügyek rendezésére. A frankfurti vásár jelentőségét mégis inkább a nagykereskedelem adja, a nagybani eladás: a könyvek felvásárlása a nyomdász-kiadóktól és továbbadása az üzletfelek egy szűkebb körének. Nagyobb haszonnal járt a viszonteladókkal tárgyalni.