Rozsondai Marianne: Anton Koberger működése és a Koberger-kötések (A MTAK közleményei 6. Budapest, 1978)

24 jellemzi a munka manufaktúra-jellegű megosztását? Az, hogy a részmunkás nern termel árut. Csak a részmunkások közös terméke lesz áruvá."[54] Mindezek az ismérvek a manufaktúra jellemzői. "A manufaktúrát a munkaeszközök differenciálódása (miáltal azonos fajtájú munkaeszközök más-más munkákra más-más állandó alakot öltenek) és specializálódása (miáltal minden ilyen különleges szerszám csak a sajátos részmunkás kezében fejti ki teljes hatását) jellemzi... A manufaktúra ... tökéletes formája olyan készítményeket gyárt, amelyek összefüggő fejlődési szakaszokon, lépcsőszerűen egymást követő műveleteken haladnak keresztül... "[55] Ez mind érvényes Koberger nyomdaüzemére. Az előbb utaltunk arra, hogy Koberger nyomdájában fegyelmezett munkaegyüttes termelt. Fitz szerint "az az általános szokás, hogy a nyomdai alkalmazottak gazdájuknál szabad szállást és élelmezést kaptak."[56] Ezzel szemben Neudörfer azt írja Koberger embereiről, hogy "ezek másutt ettek. Bizonyos megadott órákban kellett a munkát kezdeniük és befejezniük, senki nem mehetett be a házba a többiek nélkül, egymást meg kellett várni a ház ajtaja előtt."[57] Mi ez, ha nem üzem! Lülfing figyelmeztet, hogy "a tipográfiának ez az új művészete munkamódszereiben és gazdasági aspektusaiban kezdettől fogva az egykorú ipar, különösen a városi kézműves ipar általános feltételeinek volt alávetve. Németországban ... a XV. századi városi polgárság gazdasági jellegét egyre feltűnőbben a pénzgazdálkodásra való áttérés és a piacra való termelés határozta meg ... a nyomdák piacra termeltek. "[58] A tőkés gazdálkodásnak a könyvtermelésben az a jellemzője, hogy egy vállalkozásban, gazdasági egységben van a nyomda, a könyvkiadás és a kereskedelem. [59] Ehhez a XIX. századi nagy vállalkozások esetében még a hírlapkiadás társul. A XV. században pedig, véleményünk szerint, a könyvkötőműhely. Ez nem azt jelenti, hogy a XIX. században a kiadóknak nem volt könyvkötőműhelyük, de akkor már az a természetes. A XV. században viszont ez a kivétel, csak manufakturális keretek között működő olyan nagyüzem engedhette meg magának könyvkötők foglalkoztatását, mint amilyen Kobergeré is volt. Hiszen a XV. században a könyveket kötetlenül, krúdában szállították. A kiadói kötések viszont a nyomdahely környéki felvevő piacra számítottak. A kötött könyv ára körülbelül másfél-kétszerese a kötetlenének, így a haszon is kétszeres. "Az ősnyomdásznak a munkaeszközök: betűbélyegzők, kézi öntők, nyomdaprés előállításán kívül a piaci termelésnél felmerülő minden egyéb anyagszükségletet: betűfémet, típuskészletet, nyomdafestéket és főleg papírt, valamint a munkabért is előlegeznie kellett. "[60] A szállítási költségek is tetemesek voltak. Ez már előjátéka annak a folyamatnak, amely a tőkés termelési módot hozza létre, amikor a társadalmi létfenntartási és termelési eszközök tőkévé, a közvetlen termelők pedig bérmunkásokká válnak. Ez egyébként csak az ősnyomdászoknál, azok közül is csak keveseknél és aránylag rövid ideig van igy. Később Koberger is felhagy a nyomdával és kizárólag a könyvkereskedelemre adja magát.