Vitályos László: Ady–Léda–Csinszka. Visszaemlékezések és levelek a költő életrajzához (A MTAK közleményei 4. Budapest, 1977)

Függelék

142 Csinszka — Ady Endrének [Csúcsa, 1915. febr.] Szombat este. Most keltem fel mert megint őrülten megkínzott a hülés Dyskám. Furcsán szomorú, becézésre szoruló, szeretetet kérő és vágyó vagyok. Sok aspirint szedek, ülök a meleg szobába [! ] és úgy nem vagyok az ami tudnék, akarnék lenni. Fájok magamnak kegyetlenül. Légy jó, szerető, meleg nekem. <Az> Úgyis olyan véges az élet s az én életem talán különösen az lesz. — Szeretném Magam valahogy felrázni, kiragadni az önsiratásból, önsajnálásból. De a halottak nagyon önzők és én majdnem megsirattam tegnap egy 23 éves nagyon bájos, mindég nevető, furcsa, bolond, beteg asszony halálát. Aztán fáj is az arcom. Most ugyan nem dagadt, csak fáj. A lovak szegények már Kvárt vannak. Karcsoly tegnap este jött haza. Most az ő felruházásával vagyok elfoglalva. Vettem neki 1 sweatert, jó puha teveszőrből, 2 pár u. olyan kesztyűt, 1 pár térdvédőt, 2 alsó nadrágot teve szőrt, 3 pár olyan harisnyát, sapkát, sált és most Lebovicsal [! ] behuzatom a kis prém bekecsét. — Bizony költséges és nekem sincs már nagyon miből költenem, de sohase tudnám megbocsájtani magamnak hogy én 10 és 20 koronákat dobtam ki 1 pár harisnyára akkor mikor neki a legszükségesebbet sajnáltam. Ez komiszság, előkelőtlenség és embertelenség volna Csinszkym. — És bizonyisten nem sajnálom. — Az élet itt most furcsa, kedves összepréselődés, csöndes elbástyázottság. És olyan jó ez nekem így. Ma nem jött Tőled semmi drága. És levelet is — (szégyenlem is fáj is egy kicsit) csak kettőt kaptam eddig. Miért? Már neke

m irni is kínos

, konventionalis kötelesség Neked? Máskor mindennap jött a leveled, most örvendjek ha minden — nap vagy minden másodnap jön egy száraz, szükséges sürgöny. Szégyenlem hogy többször, sokkal többször irok, gondolok ma is rád, mint Te rám. Istenem Magunkér

t harcolsz, magadat vetnéd meg ha másként tennél, ne_tedd kötelességből. Ennek még a szaga is utálatos. — Ugye megjön ma a rég várt, csókoló, drága Írásod? Ugye sirva fogok megbánni minden szemrehányást? Ugye szeretsz, vágysz, akarsz és hiszel bennem? Megérdemlem. Küldjél fiam valami jó könyvet. Talán franciát, vagy Krúdy Vörös postakocsiját, vagy a 42—es mozsarait. — Nagy jót teszel vele. Harisnyáid saját kezűleg és istennek hála már renováltam írjál, ölelünk én vágyón külön Csinszkásod. Csinszka — Ady Endrének [Csúcsa,] 1915. febr. [15. ] 11.1915. Hétfőn reggel. Aranyos, féltett kis gyerekem, Mindenem, Csinszkym. Ha izgat és ha fáraszt hagyd holnapra irásom olvasását. Neked gyógyulni, pihenni kell, mert igy betegen tudva olyan borzasztón fáj bennem minden, olyan szo-