Vitályos László: Ady–Léda–Csinszka. Visszaemlékezések és levelek a költő életrajzához (A MTAK közleményei 4. Budapest, 1977)

Csinszka visszaemlékezése

63 ratja fiát s nem tud beleszokni a háborús élet nehézségeibe. — Örökös rekvirálási izgalmak vannak s Bandit a napok házi [?] harcaiba belevonja. Ady legyöngül, aludni rosszul alszik, sok verset ir — a Világnak mámorosan, a Borszem [! ] Jankó szemtelenkedni kezd. Ó minden hiúságára törő apróságot érzékenyen dühösen fogad. Házunk alatt félóránként süvítenek el most már nem csak a katona vonatok, de < sebüsel > a sebesülteket és galíciai menekülteket szálitó vonatok is. Minden emberi gyötrelem előttünk fekszik, Ady éjszakákon át számolja a vonatokat, cigarettát cigeretta után szív <a> — magához hív — s csöndes rémületben virasztjuk át egyik éjszakát a másik után. — A Bor szem [! ] Jankó eset után (150) kezdem figyelni a verselt (151) — miket a Világnak ir — s átolvasva őket — ha nem értem mert zavaros — megőrzöm másnapig s másnap kipihent, józan fővel dönt a vers sorsa fölött. Érmindszentet [!] is bajaink vannak. Csupa zaklatott, siránkozó levél — s Makay jegyző ur — (a sógor) sikkasztása — mit Bandinak kell — rendeztetni. A Csúcsai postamesterékkel is összeveszünk (152) ez sok kellemetlenséget csinál (lapokat, leveleket visszatartják) Bandi pedig terroristaként viselkedik és ki akarja dobatni őket. Sok energiát öl a dologba — s a vége sikertelen. Ellenőrzések, felülvigyázások, kihallgatások stb. Nekem egy rémes éjszakát rendez — s megtanít félni

. — Egy este megtalálom a dugborát (153) s kiöntöm. Mikor lefekszik nem találja az üveget. Éjszaka van. Borzasztó izgatott lessz — felakarja verni az egész alvó házat bor miatt. Én kérve, sirva tartom vissza, mert fönt sincsen bor. Esik a hó — hideg — januári éjszaka van. Egyszer hallom — hogy öltözködni kezd. Mikor hozzá megyek értésemre adja hogy neki bor kel

l és lefog menni a falu korcsmájába, — fölkölti a korcsmárosnét és bort iszik. E

nnek nem szabad megtörténni

. A pletykától, a szánalomtol rettenetesen irtózom. Engem a Csúcsai korcsmák még közelről sohase láttak. Az én falumban — eddig egy elvarázsolt herceg kisasszony életét éltem, tisztán, titokzatosan, irigyelten, most éjjel állítsak be a korcsmába a részeges uram után jőve.Nem használt sem a kérés sem a sirás. Mikor ellökött mert átfogtam a térdét — fogtam egy pohár vizet és nyakon öntöttem. Reám nézett, megtörölközött és felöltözött. Láttam itt mindennek vége. Engem egy nagy szégyen fog érni — s ezt a szégyent csak egy dolog teheti jová — a Halál

. Inkább meghalni mint igazolni a falu előtt az Apám igazát. Egy kis szoknyát magamra kapok s papucsban, egy szál nyári blúzban kirohanok az éjszakában. Leszaladtam a kis patakhoz s a láz és a hideg — nem engedett tovább. Ott estem le a patak partján — sirva, kékre fagyva — a hóban. Nem tudom meddig ülhettem ott. Már nem is éreztem semmi bajt — mikor előttem állt Ady. Nem volt jó és nem volt rossz, egy kabátot adott reám, egy sapkát és egy harisnyát, s utánna aléltan, tehetetlenül levitt a korcsmába. Felrázta az asszonyt, felbontatott egy üveg pezsgőt — s egy asszonytol hajtott kis paraszt szekeren — fölhajtatott — a mi meredek, keskeny — kis hegyi utunkra. Korlát nélküli csúszós — borzalmas — ut — volt. Halálfélelmek között tartottam a nyakát a karom között s elvoltam szánva minden rosszra. Hazaértünk és soha sem tudódott ki ez a borzalmas éjszaka. Pár hétig lázas voltam és náthás. Most már félek Adytól. — Félek és borzalmasan féltem öte

t. — Megkapjuk a felmentést és feljövünk Pestre húsvét körül (154). -