Vitályos László: Ady–Léda–Csinszka. Visszaemlékezések és levelek a költő életrajzához (A MTAK közleményei 4. Budapest, 1977)
Csinszka visszaemlékezése
54 Milyen jó — ez — gondoltam hogy ezt a gyönyörű baráti érzést a halálig megfogjuk őrizni s nem rontja — e l soha szerelem. Ady bete g s én Adyt ugy fogom szeretni, ahogy egy szentet illik. Ady — 1914 ápr — 15-én megy tovább s mert az utolsó két napon már frissebb erőben van, kisütünk egy már féléve közénk bolygatott atyafiságot (10) a vidéken s megbeszéljük — hogy pünkösd—kor — megint Csúcsán átutazik — felkeres bennünket s együtt elmegyünk rokonlátogatásra — Kalota-Szentkirályra. Junius — 5 — én Ady — föl is keres (11) — s junius 7—én a megbeszélt kocsi—kirándulást Nagymamáékkal végre is hajtjuk. A rokonlátogatás következménye "A Kalota partján " cimü vers. Ady most pár napig nálunk akar maradni — fiatalos kedve van és fiatalos egészsége. Junius — 9—én kijön Kvárrol egy házasságos szán déku gyerek ember, egy fiatal mérnök (12), aki édesapámnál rokonszenvre van beigazítva. Ez a gyerek éretlenül viselkedik, a téli bálok — emléke alapján komoly jogokat formál s Apám rokonszenvére támaszkodva — élni akar a jogaival. Egyszerre — és öntudatlanul — pattant ki a titok — Ady és közöttem. Titok — amiről magunk sem tudtunk, de most humorral — gőggel — fölénnyel fogtunk össze. Ahogy helyére tettük ezt a kis ficánkoló idegent (13) — egymáshoz sodródtunk. S valami soha sem érzett nagy, közös gyerekség — vezetett egymáshoz. A vőlegény jelölt a következő vonattal hazautazott — s én egy félóra múlva Ady — menyasszonya voltam. A leánykérés (14) fontosabb mozzanataiból nem emlékszem másra minthogy Ady — sorsomnak ismerőjeként — azt mondta hogy legjobban szeretne felpakkolni és elvinni — ebből a sok zavarosságbol. Erre én valami olyasmit feletem — hogy hibásan fogalmazta azt amit egészen helyesen gondolt. T. i. engem elvenn i lehet és nem elvinn i. — Ady megértette s siró nevető gyerek — csókok után másnap — ijedten eszméltünk rá hogy én junius 7 én lettem 18 — éves (15) — az édes Apám minderről — mit se tud s bár önérzetemet emeli hogy tőlem kérik meg a kezemet — mégis Apámnak kell mondja rá a boldogító igent. — S két hosszú kérő de elszánt levelet küldtünk egy borítékban másnap az édesApámnak(16). — A "Csinszka" — név is ezekből a napokbol való s az én bűnöm. Ady — harmadik napján Csúcsai tartózkodásának olyasmit mondott — hogy ő nagyon szeret nálunk s kobor lengyel — Ritter—ek mintájára — ahol megveti egyszer a lábát onnan nem egy könnyen áll tovább. "Talán lengyel is vagyok — " mondotta Ady — s én olyasmit feleltem hogy ha lengyelnek érzi valaki magát akkor az is — s én egy szép lengyel — nevet — fogok keresni a lengyei érzésekhez. "Csacsinszky — " mondtam boldogan. "Azt nem — mondta Ady — csuful — jártam ugyan itt maguknál de ilyenformán megnem csufolodom — ezt megkell szépíteni — mert különben kompromitál. — " így lett a Csacsinszkyből Csinszky s a Csacsinszkábol — Csinszk a (1 7).
