Vitályos László: Ady–Léda–Csinszka. Visszaemlékezések és levelek a költő életrajzához (A MTAK közleményei 4. Budapest, 1977)
Csinszka visszaemlékezése
53 Házasságunk történetéhez. 1911 őszén (1) Lutryben — (francia svájcz)egy lyány pensionatusból irtam először az ismeretlen Adynak. 16 — éves voltam akkor. Rendkívül érzékeny és rajongó rajzra, irásra fogékony. Anya-nélküli. Magyarul beszéltem — miért is megbüntettek. Szobaáristomot kaptam s ezen a magányos, rabságra itélt délutánon — egy véletlenül hozzám került Ady-arcképpel — az asztalomon kezembe vettem Ady "Szeretném — ha szeretnének" kötetét. Az első versnél nem jutottam tovább, olyan erős hatással volt reám a vers — hogy irnom kellett a költőiek. Első levelem (2) nincsen birtokomban, de szószerinti biztonsággal él bennem akkori ijedt — bátorságom. 1911. Sylvester estéjén került hozzám Ady válasz a (3). Ezt a tartozkodón jóságos levelet ma is őrzöm — valamint az összes leveleit miket nekem irt. — Pár hét múlva 1912-ben — megköszöntem figyelmességét — s azóta — kisebb-nagyobb megszakításokkal — k.b. négy hetenként irtunk egymásnak (4). 1912-nyarán hazajöttem Svájczbol Csúcsára — levelezésünk meleg és tiszta barátsággá fejlődött — s 1912-őszén váratlanul — egy félévig — pausált (5). Ok — nélkül maradtak el a levelek — de én nagyon szenvedtem ettől az érthetetlen elnémulástol. Én sem irtam többet — de akkor ott Csúcsán — éreztem me g először hogy végzete sen szeretem Ady t, — akit soha sem láttam, testi figuráját elsem tudtam képzelni jó formán. 1912 — Sylvesterén nem birtam tovább s egy B.u.é. — kivánó névjeggyel törtem meg Ady elhallgatását. Az üzenetre hosszú, mindent megmagyarázó levél jött — a levelezés — ismét helyre állott — s már egyre jobban sürgetődik mindkét részről a találkozás. 1913 — tavaszán Ady beteg lessz — Grünbe kerül (6) — s csak késő nyáron kerül vissza. 1913-ba — nem tudunk találkozni de rendszeresen levelezünk. 1914 — tavaszán Ady — komolyan sürgeti a találkozás keresztülvitelét s én akkor egy gyerekesen becsületes levélben megírom neki hogy Boncza Miklós — nem költők barátja ugyan — de elfogja viselni a szégyent — ha Ady Endre látogatásával megtiszteli a házát. — Hogy — és mikor — jön el — Ady — hozzám — az ő dolga — de biztos — érzésem ugy diktálja — hogy csaki s az otthonomban, nálun k találkozhatunk. Ez a találkozás 1914 — április 13-án est e mégis történik (7) — s Ady Endre — Váradi lumpolások után — este 9 óra tájban — kikötött nálunk. Apám Pesten volt, mint majdnem mindég s én Nagyanyám (8) és öreg nagynéném (9) társaságában láttam először szemtől szemben Adyt. Csalódás volt, öröm és szomorúság. A csalódás pár percig tartott — a kedvessége, a jósága, a hangja győzött. Örömöm volt, mert végre mégi s teljesült a vágyam. A szomorúsá g pedig megmaradt, mert <az> én aki addig soha kimulatott férfit még nem láttam, az egész Váradi — mulatozás természetes következményeit — há tgerincsorvadásr a magyaráztam.
