Vitályos László: Ady–Léda–Csinszka. Visszaemlékezések és levelek a költő életrajzához (A MTAK közleményei 4. Budapest, 1977)
Jegyzetek Léda visszaemlékezéséhez
33 (13) Nizzába mente m — Ady Lajos itineráriuma szerint szept. 20-án indulnak Párizsból, és és nov. 15-ig vannak a Riviérán. A fennmaradt levelek keltezése, ill. postai bélyegzője alapján azonban arra következtethetünk, hogy szept. 20. előtt néhány nappal hagyták el Párizst. (14) Ekkor nyáron volt Parisban Vészi József a két lányáva l — Vészi, a Budapesti Napló főszerkesztője már az előző év végén hívta lapjához (1. Vál. lev. 86, 91, 98). A két lány: Margit és Jolán. Vészi Margit feljegyezte a találkozást naplójában. Vésziék augusztus végétől szeptember elejéig voltak Párizsban. A naplótöredékben "szept.8. München" keltezéssel van beírva az utolsó párizsi napok története. Ady az állomásra is kikísérte őket. Vészi Margit úgy emlékszik, hogy "akkoriban keservesen vágyódott haza, naponta könyörgött, vigyem keresztül apámnál, hogy haza jöhessen a Naplóhoz" (1. Emlékezések. [Szerk.] Vezér Erzsébet. Irodalmi Múzeum 1. Bp. 1967. 83). Ady tanulmányútját először egy évre tervezte, útlevélkérő lapján is ez az időtartam szerepel (1. MTAK K 18/102), bár anyagi lehetőségeitől függően gondolt meghosszabbításra is (1. Vál. lev. 97). Öccse Biró Lajoshoz írott levelében — felsorolva bátyja összegyűjtött pénzeit és várható jövedelmét — aggódva kérdezi: meg lehet-e ebből egy évig Párizsban élni? (OSZK Levelestár). Könyvében mégis azt írja, hogy eredetileg két-három évre tervezett kinn tartózkodásról volt szó (Vö. Bölöni 54). Hogy az anyagi gondok milyen fontos szerepet játszottak a hazautazásban, azt egy eddig ismeretlen levél is bizonyítja, amelyben Ady Tisza István miniszterelnöktől állami ösztöndíjat kér. Ady Lajos tudott az ösztöndíjkérésről (vö. még RAÖL 77-78), s a miniszterelnöknek az audiencián tanúsított rideg magatartását és áz elutasítást tartotta annak a személyes oknak, amely "nagy és elvi kérdéseken kivül" Ady Tisza-ellenességét magyarázza (94). Már Bölöni is cáfolta Ady Lajos álláspontját, a felszabadulás utáni Ady-kutatás pedig az ellentét eszmei, világnézeti eredetének hangsúlyozásával kétségbevonta azt is, hogy Ady kért állami ösztöndijat (Vál. lev. jegyzet 563, AEÖPM V. 187, 381; Vezér Erzsébet 87; Hegedűs Nándor Ann 376 , 378). A kutatókat az is félrevezette, hogy Ady leveleiben csak a Szilágy megyei ösztöndíjáról hozott határozat miniszterelnöki megerősítéséről tesz említést (Vál. lev. 98). A levelezésben észrevehető, hogy Ady sikertelenségeit, a kudarcaival kapcsolatos eseményeket gyakran elhallgatja. 1903 őszén-telén a budapesti lapokkal folytatott tárgyalásairól, annak eredményéről, ill. eredménytelenségéről pl. csak 1904 őszén Biró Lajosnak írt leveléből értesülünk (Vál. lev. 109). Az ösztöndíjkérésről, a Párizsból írt levélről talán csak öccse tudott. Ady restellte Diősyéknak és Brülléknek tudomására hozni, hogy párizsi tartózkodásának feltételei nincsenek biztosítva. Ady Endre — Tisza Istvánnak Kegyelmes Uram, nagyon kérem, bocsásson meg nekem, hogy újból levéllel merem zavarni. Kegyes emlékezetébe akarom hozni kérésemet, melylyel két izben bátorkodtam volt Kegyelmes Uram előtt megjelenni. Azóta — két hónapja elmúlt már — Párisba élek s tanulok. E rövid idő alatt sok összeköttetést szereztem politikusok, irók és hírlapok körében. Ha emlékszik reá Kegyelmes Uram, azt voltam bátor kérni, hogy néhai Borostyám Nándor öröke képen s jogcimén mint közoktatásügyi s esetleg mint a sajtóügyi tudósitó némi kis anyagi segítséget nyerjek párisi tanulmányaimhoz. Nem tudom lehetséges-e. Most megismétlem e kérésem, Kegyelmes Uram. Tenni és dolgozni akarnék e támogatás fejében, igen nehéz viszonyok között tartom itt fönn magam s akármilyen kicsi segedelem nekem igen nagy és megmentő volna. Kegyelmes Uramnak, ki olyan kegyesen és szivesen fogadott volt, jóságába és kegyességébe ajánlva kérésem vagyok legalázatosabb tisztelője Ady Endre Páris 1904. márc. 30. 92 Rue de Levis
