Vitályos László: Ady–Léda–Csinszka. Visszaemlékezések és levelek a költő életrajzához (A MTAK közleményei 4. Budapest, 1977)
Előszó
14 levelet és Ady levelét: "Leveleimet nem reklamálom. Ellenben Maga rendelkezzék leveleivel." (RAÖL 319.) Harminchat levél maradt fenn, mindenik az Érmindszenti levelesládából való (16 az OSZK Kézirattárában van, 19 a Petőfi Irodalmi Múzeumban, 1 a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtárban). A levelek közül húsz ismeretlen, még nem közölt. Az Ady-Csinszka levelezés . A levelezés Csinszka 1911 végén írott levelével kezdődött, és a házasságkötést megelőző hónapban, 1915 februárjában váltottak utoljára levelet (Ady akkor Pesten volt, 1. a jegyzeteket). Ady levelei közül feltehetően nem sok hiányzik. Összesen 61 levelet ismerünk, ebből 32 az MTA Könyvtár Kézirattárában, 27 a Petőfi Irodalmi Múzeumban van, és csak 2 levél eredeti kézirata hiányzik, ezeket Révész könyvéből ismerjük (Atrag). A levelek közül sok a kiadatlan, 36 levél még sehol sem jelent meg. Csinszka Adynak írott leveleiről úgy hírlett, hogy elvesztek, ill. egy részük megsemmisült (1. Kárpáti Aurél jegyzetét Csinszka Önéletrajza gépelt másolatának harmadik részéhez - MTA K 13/109. - és Ady Lajos levelét: Levelek Hatványhoz 472). Teljes megsemmisülésükről semmiképp sem lehet szó, sőt úgy tűnik, hogy a három közgyűjteménybe a levelek túlnyomó része bekerült. Az OSZK Kézirattárában 6, az MTA Kézirattárában 26, a Petőfi Irodalmi Múzeumban 28 levél van. A levelek háromnegyed része még kiadatlan. A SZÖVEGKÖZLÉS MÓDJÁRÓL ÉS A JEGYZETEKRŐL A Visszaemlékezések és a Függelékben, valamint a jegyzetekben közölt levelek szövege betűhív. Léda és Csinszka helyesírása eltér a maitól. De a korabeli szabályoktól is elütő sajátságuk az interpunkció nagyvonalú elhagyása. Csinszka gyakran használt közékezés helyett is gondolatjelet, (ez az írásjel különben is szükségtelenül gyakran, fölös számmal fordul elő nála). Nem követhettük a jelölésben az ékezés szeszélyes következetlenségeit. A hosszúság és rövidség ugyanis legtöbb esetben nem volt megállapítható. Ugyancsak követhetetlen volt az írásoknak az a különös, ismét csak egyező sajátja, hogy a szókezdet közneveknél is gyakran nagybetűs, a tulajdonneveknél meg kisbetűs, illetve a nagy és kis kezdőbetű sokszor megkülönböztethetetlen. Gyakran nem volt eldönthető az egybeírás-különírás szándéka sem. Bár a mai, illetve a korabeli helyesírástól való eltérés gyakran adódhatott a sietős, elkapkodott írásból is, elvszerűen ragaszkodtunk a betűhív közléshez. Csinszka aláhúzással emelt ki a szövegben. Nyomdatechnikai okból kiadványunkban is ez az egyetlen módja a kiemelésnek. Az aláhúzás terjedelme a kéziratot követi. Az áthúzott, illetve áthúzással törölt szövegrészt ékzárójelbe tettük. Csinszka Viszszaemlékezésénél Révész Béla törléseit, javításait és betoldásait nem vettük figyelembe.
