Vitályos László: Ady–Léda–Csinszka. Visszaemlékezések és levelek a költő életrajzához (A MTAK közleményei 4. Budapest, 1977)

Előszó

11 Révész csak második Ady-Léda könyvének előszavában utal arra, hogy Ady Endre tragédiája c. könyve hogyan keletkezett: "Ady Endre meghalt és felesége, Csinszka kivánta, hogy ismerjem meg a házasságukat, a háború, a forradalom éveit, amelyek tragédiákkal környezték Ady Endrét. Minden megnyílott előttem, levelek, okmányok, élmények kitakarták az ismeretlen Adyt és megíródott a hármas könyvem" (RAÖL 251). Annak ellenére, hogy ennek írásbeli nyoma nincs, biztosra vehetjük, hogy a Visszaemlékezés a "Tragédia" első kötetének megírása előtt már Révész kezében volt. Erre utal a háborús események leírásának váza, 111. a Csinszka írásában található időrendi tévedések átvétele (pl. a kolozsvári katonai behívásnak az 1916 nyarán történt események után való tárgyalása), a "dugbor" története; a szentesi katonai behívás stb. A Visszaemlékezés tehát 1919 és 1923 között íródott. Csinszka átadta Révésznek, és nem kérte vissza többé. Tartalmi kérdések

. A memoár így történt c. fejezete 1913 nyarának leírásával szakad félbe. A Visszaemlékezés első része röviden megismétli a levelezés indulását, vázlatosan említi a folytatódást, majd rátér a személyes megismerkedésre. A második rész: "Harc - gyász ... "kezdető, még az elsőnél is vázlatosabb. Itt már megjelenik a zavaró elkalandozás az időrendtől. - A harmadik rész a terjedelmesebbek közé tartozik és különösen a pesti társasági élet eseményeivel gazdag, sok megfejthetetlen névvel és utalással. A negyedik részben a legzavaróbb a kronológia hiánya és az időtévesztés: ugyanazt az eseményt, a kolozsvári, 1916 januárjában történt bevonulást és lovagias affért Gyaluival, a rész elején is, végén is leírja Csinszka, a történteket 1916 őszére helyezve. Az ötödik és hatodik részben inkább otthonteremtő tevékenységének eseményeiben részletező. Csinszka Visszaemlékezése vázlat; gyakran csak címszavakban, nevekben rögzíti az életrajzi eseményeket és más mozzanatokat, emlékeztetőül, későbbi megírás céljából. De ez a vázlat az Ady-életrajz gazdag tárháza. Néhány megörökített eseményről eddig nem is tudtunk. Ilyenek pl. a kolozsvári utak 1915 elején, a szentesi behívás, 111. a felmentés megszerzésének részletei, a tasnádi sorozás és csúcsai, ill. pesti életüknek sok apróbb-nagyobb szomorú és vidám történése. Az adatok és dátumok azonban gyakran hiányzanak, s ha vannak is, ellenőrzésre szorulnak. Különös, hogy néhány ismert eseményt Csinszka nem jegyzett föl. Ilyenek pl. Ady 1915. január-februári pesti tartózkodása és veronál-mérgezése, (illetve azt 1914 őszének eseményei közé sorolja), szanatóriumi ápolása 1915 februárjában, a Nemzeti Tanács látogatása a költőnél stb. Néhány új ténnyel, vagy inkább csak új interpretációval gazdagodik az Ady és Tisza, Ady és a forradalom kérdéskör. Természetesen e kérdésekben Csinszka írása sem perdöntő. Itt a végső szót Ady müveiben már kimondta. Csinszka visszaemlékezésének hangja őszinte, szókimondó, sokszor csípős, sőt néha bántó, személyeskedő. Az Ady családdal szembeni elfogultságát, sőt gyűlöletét nem is leplezi. De másokat sem kímél, ha úgy érzi, hogy őt megbántották. Mentségére szolgál, hogy csupán személyes jellegű feljegyzés ez, nem a nagyközönségnek szánt írás, s mint ilyen megformálatlan, nyers.