Vitályos László: Ady–Léda–Csinszka. Visszaemlékezések és levelek a költő életrajzához (A MTAK közleményei 4. Budapest, 1977)
Előszó
12 A Visszaemlékezések felhasználása Révész Béla könyveiben . Az Ady-filológiával foglalkozó előbb-utóbb elkerülhetetlenül szembe találja magát Révész Béla munkáival. Anélkül, hogy részletes értékelésükbe bocsátkoznánk, a két Visszaemlékezés Révész általi feldolgozása kapcsán szólnunk kell filológiai módszeréről. Révész szépírói tollal írt Ady-életrajzot. Stílusának expresszionista túlzásai (1. pl. az Atrag bevezetője), a homály, a nemes pátosz, a dagályosság, az események időrendjének figyelmen kívül hagyása éppen ügy jellemzői Ady-könyveinek, mint egész szépírói termésének. Anyagkezelése szöges ellentéte a filológiai pontosságnak. Idézetei nemcsak pontatlanok, hanem sokszor átfogalmazottak is. Az életrajzi eseményeket ritkán kapcsolja időponthoz, adatai ezért nem megbízhatóak. Mindezek ellenére könyvei az Ady-dokumentumok gazdag lelőhelyei, amelyek az eredeti kéziratok előkerüléséig egyedüli forrásai voltak a kutatásnak. A dokumentumok válogatásában és közlésében elsősorban a tapintat vezeti. Második Ady-Léda könyvében így ír erről: "Minden elém került, a halálokig őrzött levelek, más dokumentumok, adagolni persze kell, mennyi tartozik igényes vizsgálódással feltétlenül a literaturára és mit takarjunk el továbbra is a közönség elől, félrehajtva az erőszakosabb érdeklődést." (RAÖL 254.) Szempontja az volt, "hogy a dokumentumoknak csak olyan részletei kerüljenek a közönség elé, amelyek az irodalom, adatszolgáltatás, ember magyar ázat céljait szolgálják" (RAÖL 374). A lirizáló, romantizáló képzeletet, a hősi pátoszt, életrajzi tények, események, levelek féltő, baráti tapintatból való elhallgatását, szépítését — Révész erényeit vagy hibáit — ma más szemmel nézzük, nézhetjük, mint a könyvek megjelenésekor. A korabeli reagálások közül csak kettőt említünk, amelyek az adathűség hiányát más erényeivel vetik össze. Benedek Marcell: "Lehet, hogy adatai nem mind pontosak, de hogy az embert, a zsenit jobban érti és jobban megmutatja, [mint Ady Lajos] , az bizonyos." (Ady-breviárium 1.162.) Bölöni: Révész "a jó barát, a tiszta ember és tiszta író" a "rajongó szeretet megható hangján emlékeit elmondva, Rembrandtos mesteri érintéssel állítja elénk Adyt. Igazán nem számottevően fontos, ha néhány adata nem egyezik a realitással." Ma már — függetlenül a korabeli elfogultságoktól — tárgyilagosan megállapíthatjuk, hogy a művekben kevés az egzaktság. (Fogadtatásuk — az Ady-Léda könyvek körül fellobbanó viták — külön tanulmány tárgya lehetne. Az ismertetések bibliográfiáját 1. Ady-bibl.; Révész Ady-memoárjairól 1. Király 1.42.) Az Ady Endre tragédiája c. könyv különben a többi műhöz képest kivételnek tekinthető. Csinszka Visszaemlékezésének ösztövér anyagát Révész alaposan kiegészítette. Több helyen történetté kerekedik ki a vázlat egy szavas utalása (pl. a Donaggio-eset), s némi fény derül olyan célzásra, mint "összeveszés Purjesszel. (Jászin keresztül)". Kár, hogy a vázlat célzásai nem mindenütt vannak feloldva, s így ma már megfejthetetlenek. (A könyvben Révész kiegészítései is jelentősek: az Ady-Rákosi vita a budapesti és kolozsvári sajtóban, Ady kálvinistaságáról folyó vita a protestáns sajtóban, A Holnap története, Friedmann Erzsébet emlékezése stb. A kiegészítések azonban időbelileg nem mind illenek a kötetbe, és annak szerkezeti aránytalanságait még szembetűnőbbé teszik.) A Visszaemlékezések adatait, dátumait Révész ellenőrizetlenül veszi át, a pontatlanságokat továbbviszi (pl. az esküvő napja). A tapintat a Visszaemlékezések