Vitályos László: Ady–Léda–Csinszka. Visszaemlékezések és levelek a költő életrajzához (A MTAK közleményei 4. Budapest, 1977)

Függelék

131 Csinszka — Ady Endrének [Csúcsa, 1914. szept. vége — okt. eleje] Szombat éjjel — fél — egyko

r. — Csinszkym drága féltett istenem. — Ha lehetséges — még jobban Benned, Veled és melletted vagyok — betegséged idején, Érezned kell h. lázad, — az én lázam, nyugtalanságod — nyugtalanságom, — s a fájó, — imádott — fejed — nekem még jobban fáj. — De érezned kell azt is hogy kettőnk helyett erős, szigorú, — pihenés

t, fekvés

t, csönde

t, virágo

t parancsoló akarat vagyok ha kell, — mert most én vagyok a doktorod. — A doktor aki hadat üzen a Veronáinak, s aki a maga gyönge — forrón verő szivével gyógyitja meg a Tiedet. — Csinszkym — komolyan és büszkén mondom hogy a pogány, erős, szép és kegyetlen örök ifj

ú — harcos Isten — Te vagy

. — Százszor jobban és szebben megillet ez a Sors, — név és hivatás — a mai degenerált, képzelődő és betegvérü ifjúság legkiválobbjainál is. — Ne fájjon neked a betegséged Csinszkym. Az, hogy érzékeny, törékeny és asszonyosan finom munka a szervezeted — s az — idegrendszered, — kényesen kimélté [! ], féltetté, enyémé — ad — nekem. — Vágyom — vigyázni Reád, vigyázn

i — óvni megőrizn

i Téged — minden bajtol és mindenképpen s egy kicsit mint a — gyerekemr

e. Adysra, — aki meghatón — rövidnarágos — és kölykösen kedves tud lenni — ha akar. — És jól van ez igy — nagyon — nekün

k, mi örök, tiszta gyermekei a Sorsnak, gőgösek, távoliak, ha kell kegyetlenek leszünk a világgal amihez kevés közünk és sok rászorultságunk köt, de mimagunkban, egy nagy, világos — gyerekszobává szükül majd az Élet. Fantastikus erők, szépségek, hatalmak, képek, — szinek, zenék formák és akaratok támadnak majd belőlünk életre Csinszkym. — És milyen istenin szép lesz, — minden szép — fölött álló, mikor néha — egy könnyben, egy csókban együt

t, egyszerr

e — érezzük meg a véghetetlen

t, minden

t. — Köszönöm — minden hálás ölelésemmel — a sürgönyt és a leveledet, — igen ott vagyok, — lecsókolom a szemedet, a kezem álmositón játszik a hajaddal furcsa — keleti meséket érzek — s félig invantálva mondom halkan, — suttogva el Neked és kinyitjuk az ablakot, sok levegő, alkony — szépség — és két eggyé vált — nagyszerű Élet. — Én is lázas, fáradt és kedvtelen voltam ma, — a Serajevoi dolgok engem is összetörtek, megviseltek s még ma sem tudtam egészen kiheverni. A Mária (31) fokozatos halála is annyira sensibilisá, szomorúvá tesz — h. — oldalonként tudom csak bevenni és mindég — sirva — lázadva — parancsolom ki a kezemből. — Pár napra — el is fog kelleni — tiltsd nekem a journalt. — Az üterét fogom szép kéken erezett fehér kezének és mindég lázasan, könnyesen — és késői éjjel búcsúzom el Tőle. Ma 12 — képből 10 — drbbal — remekeltem az előhivásnál, szegény kis tuberkulotikus 16 éves Imre Erzsike kivánsága és akarata ez a tizenkét fölvétel. — Olyan boldog vagyok hogy tiszták szépek, hízelgő

k és örülni fog nekik. — Lesorvadt, — sápadt — megkínzott gyerek arca — ragyogni fog, egy pillanatra — és