Bükyné Horváth Mária: Az Akadémiai Könyvtár kurrens külföldi periodikum állománya az 1970-es években (A MTAK közleményei 3. Budapest, 1977)

II. Az 1968/1969-ben lefolytatott csererevizió és ennek állománymódositó szerepe

III. AZ 1968/69-BEN LEFOLYTATOTT CSEREREVÍZIÓ ÉS ENNEK ÁLLOMÁNYMÓDOSiTÓ SZEREPE A Magyar Tudományos Akadémia cserekapcsolatai igen távolba, több mint 140 évre tekinthetnek vissza. Az 1833 november 11-én tartott nagygyűlésen határozta el a Magyar Tudós Társaság, hogy az akkor megjelent kiadványának, a Magyar Tudós Társaság Évkönyveinek első kötetét megküldi más országok tudományos társaságainak, akadémiáinak. Ez a körlevél, melyre azóta is sokszor hivatkozunk, igy fogalmazta meg először a cseretevékenység célkitűzését: "Az 1825/7 beli országgyűlésen kezdett 's azóta folyt hazafiúi önkéntes ajánlásokra épülése után, munkálkodásaihoz 1831 ben fogott magyar tudós társaság, évkönyveinek 1 ső kötetét, Uraságtoknak azon érzéssel küldi meg, melly az egész emberiséget, tudományok' 's müvészségek' szeretete által köz lelki atyafiságos nagy egyesületbe vonja. E' mellett ajánlja a magyar tudós társaság a* tudományos dolgokban kész segedelmét 's kikéri Uraságtoknak is, iránta szives hajlandóságát." (A' Magyar Tudós Társaság' Évkönyvei. 2. köt. Negyedik Nagy Gyűlés 1833. 44. p.) Mint ezen "alapitó" körlevélből is kitűnik, a Tudós Társaság nem beszerzési céllal, hanem elsősorban a tudományos kapcsolatok szorosabbra vonásának és ezen kapcsolatok ápolásának, kiterjesztésének szándékával kezdeményezte a cserét. A cseretevékenység ilyen kultúrpolitikai célkitűzésének kihangsúlyozása végigkísérte egészen napjainkig a kiadványcserére vonatkozó elvi állásfoglalások mindegyikét. A cseretevékenység azonban, kultúrpolitikai funkcióinak ellátása mellett, fokozatosan a könyvtári szerzeményezés egyik igen fontos módja lett már jelen századunk elejére, és az ma is. A gyűjtőköri előirások és a kultúrpolitikai célkitűzések együttes és maradéktalan megvalósítása azonban csak kompromisszumos megoldásokra ad lehetőséget a tevékenység keretein belül, nemcsak nálunk, hanem világszerte. Az előbbiekben utaltunk arra, hogy az Akadémiai Könyvtár már igen korán kiadványcsere-kapcsolatba lépett más könyvtárakkal, (vö.: Garai J. - Újhelyi G., 1970) akár ugy, hogy sajátmaga kereste meg a cserepartnert, akár ugy, hogy külföldi intézmények, nagykönyvtárak és főleg akadémiai könyvtárak keresték meg cserefelhivásukkal az Akadémiai Könyvtárt. A könyvtárak és intézmények ezen egyéni cserekezdeményezései mellett — melyek már önmagukban is igen gazdag hálózatot hoztak létre — , buzditást kapott a kiadványcsere iigye a század húszas éveiben egy nemzetközi szerv: a "Commission Internationale de Coopération Intellectuelle" Magyar Nemzeti Bizottsága részéről is. Ez az intézmény a mai UNESCO elődje volt, s az I. világháború után létrejött Nemzetek Szövetsége (Népszövetség) szervezethez kapcsolódott. Az emiitett "Commission . . " 1923. évi (párizsi) kongresszusán — mint ezt Fráter Jánosné 1974-ben megjelent, s az MTA állandó bizottságait történeti fejlődésükben bemutató tanulmányából megtudjuk — Pauler Ákos vett részt magyar küldöttként, aki e kongresszusról 4 pontos jelentést adott. A 2. pontban a következő kérdésről volt szó, mint a nevezett kongresszuson felmerült témáról: "Nemcsak az 1886-ban elfogadott könyvcsere-egyezményt kell szem előtt tartani, (amely a hivatalos kiadványok cseréjét mozdította elő), hanem most már a tudományos kiadványok cseréjére kell a súlyt helyezni." (338. p.) Ez a kívánalom természetesen nem pusztán az Akadémia irányában, hanem egyáltalán a magyar állam, 111. a "Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium" felé merült fel nemzetközi