Bükyné Horváth Mária: Az Akadémiai Könyvtár kurrens külföldi periodikum állománya az 1970-es években (A MTAK közleményei 3. Budapest, 1977)

II. Az 1968/1969-ben lefolytatott csererevizió és ennek állománymódositó szerepe

12 kívánalomként, ámde természetes, hogy az Akadémiát, mint a legjelentősebb magyar tudományos intézményt mindez messzemenően kötelezte. Az Akadémia megfelelő bizottsága megvitatta a felmerült feladatokat — sok más feladat keretében — s célszerű határozatokat hozott (lásd a "Commission ..." magyar nemzeti bizottságának jegyzőkönyvét 1924. jun. 20-i kelettel). Másrészt, éppen a két világháború közötti évtizedekre volt a legjellemzőbb, hogy egyéb anyagi lehetőség hiányában a Könyvtár állománygyarapítását csak a csere biztosította. Tehát nemcsak kultúrpolitikai elvárás volt a csere, hanem anyagi szükségszerűség is. 1945 után, de elsősorban az ekkor (1949-ben) megvalósított akadémiai újjászervezés következtében egyre nagyobb jelentőséget kapott a csere a periodikumok szerzeményezésében. Ez részben azzal állt összefüggésben, hogy az Acták megjelentetésével kiváló csereanyaggal rendelkezett az Akadémia, amire külföldön is érdeklődéssel figyeltek fel. Az Actákkal, mint cserealappal folytatott szerzeményezés — részben az Acták számának növekedésével és az általuk képviselt tudományszakok bővülésével — rendkivül gyorsan terebélyesedett, és a cseretevékenységet meghatározó országos szintű állásfoglalások ezen kiszélesedést alapjában véve jóváhagyták. A 101/1960. (M.K. 1.) M.M. sz. utasítás ennek megfelelően a következőket mondja ki: "A nemzetközi kiadványcsere a könyvtári állománygyarapítás egyik módja, amelynek célja, hogy a cserét folytató szervek egymást tudományos, kulturális eredményeikről rendszeresen tájékoztassák, s ezzel is elősegítsék a nemzetek közötti tudományos és kulturális kapcsolatok elmélyítését." (Akadémiai Közlöny, 9(1960). január 15. 3. p. ) Az ilyen elv alapján megvalósított cseretevékenység azt eredményezte, hogy 1966-ra az akkor járó 5754 kurrens külföldi periodikum-féleség mintegy ®/l0-ed része csere utján érkezett az Akadémiai Könyvtárba. Eközben a cseretevékenység kiszélesedésével párhuzamosan gyűjtőköri szabályzatok, — a legelső 1952-ben — , majd 1955-től gyűjtőköri rendeletek, legutóbb az MTA Elnökségi Tanácsának 1965. január 15-i határozata szabta meg az Akadémiai Könyvtár gyűjtőkörét. Ez utóbbi szerint "a Magyar Tudományos Akadémia Könyvtára... fő gyűjtőkörben gyűjti a tudománypolitikai vonatkozású dokumentumokat, a tudománytörténeti összefoglalásokat, külföldi tudományos akadémiák működésére vonatkozó kiadványokat; nyelv- és irodalomtudományi, orientalisztikai, ókortudományi és tudományszervezési kiadványokat. Mellékgyüjtőkörben gyűjti a természettudományi alapkutatásokhoz szolgáló müveket, a tudományos szocializmus és a fő gyűjtőkörben nem emiitett más társadalomtudományok területén a tudományos kutatáshoz szükséges enciklopédikus kiadványokat, bibliográfiákat... valamint a határterületekhez tartozó szakirodalmat..." Mint láthatjuk ez a gyűjtőköri előírás az Akadémiai Könyvtár számára nagyobbrészt humán — társadalomtudományi gyűjtőkört ir elő. Hogy ennek az előírásnak kurrens külföldi folyóiratállományunk milyen mértékben felelt meg arra konkrét adatokat az 1966 végi állapotokat felmérő és tükröző, első állományelemző tanulmányunk szolgáltat. Ebben kimutattuk, hogy ha a humán-társadalomtudományi, a természettudományi, valamint az alkalmazott tudományi és műszaki periodikumok százalékos megoszlási arányát tekintettük; ez a megoszlás első pillanatra megfelelni látszott a gyűjtőköri követelményeknek. De ha már egy elemzőbb, részletesebb, tudományonként külön-külön történt feltárást vizsgáltunk, akkor a kialakult kép már korántsem volt ennyire előnyös. Azt tapasztaltuk ugyanis, hogy több esetben indokolatlan sűrűsödés áll fenn kurrens külföldi periodikumaink anyagában olyan tudományterületeken, melyek sem fő-, sem mellékgyüjtőkörünkbe nem tartoznak. A geológia, az állattan, a növénytan, a csillagászat, az orvostudomány, a műszaki tudományok területei, a mezőgazdaság pl. ilyen, viszonylag nagyszámú periódikumot magában foglaló, profilidegen szakterület. E jelenség magyarázata abban rejlik, hogy a Könyvtárba beáramló jcurrens külföldi periódikumok túlnyomó többsége nem a gyűjtőköri előírásokat szigorúan betartani tudó vásárlás utján, hanem a kultúrpolitikai meggondolások által meglehetősen befolyásolt nemzetközi csere utján érkezett. Mivel a nemzetközi csere "valutáját" képező Acták egy az 1959-1960-ra vonatkozó statisztikai felmérés adatai alapján, csak 18 % -ban képviseltek humán szakterületeket, ennek természetes következménye az lett, hogy a zömmel természettudományos periodikumokért cserébe ugyancsak természettudományos periodikumok érkeztek, mégpedig az Acták