Fejezetek a 150 éves Akadémiai Könyvtár történetéből (A MTAK közleményei 2. Budapest, 1976)

Az Akadémiai Könyvtár Keleti Gyűjteménye

démiai Könyvtár törzsállományában ugyanis igen nagyszámú olyan munka van, amely fő profilja szerint ugyan nem keleti tárgyú, de igen értékes orientalisztikai anyagot tartalmaz. Így a külföldi akadémiák múlt századi kiadványai nélkülözhetetlenek az orientalisztikai kutatások számára. A XIX. század világhírű orientalistáinak számos alapvető munkája ezekben a kiadványokban jelent meg. Kimeríthetetlen forrásanyagot tartalmaznak a különféle orosz tudományos társaságok vagy például a finn tudományos társaságok kiadványai is. Számos alapvető kézikönyv is szükségszerűen az Akadémiai Könyvtár törzsállományába került, s a jelenlegi szervezeti felépítés következtében akadálytalanul használható a Keleti Gyűjteményben kutatók számára. A Keleti Gyűjtemény kutatóinak ugyanakkor rendelkezésére áll az Akadémiai Könyvtár teljes kisegítő apparátusa, elsősorban a xerox és mikrofilm. Az MTA mikrofilmtárának jelenleg több tízezer filmkockányi anyaga van, amelynek révén több mint 200 egyébként nem, vagy nagyon nehezen hozzáférhető külföldi kézirat, könyv tanulmányozása válik lehetővé. Az elmúlt 25 év alatt tehát egy olyan nemzetközi színvonalú könyvtár született, amely az egész magyar tudományos élet büszkesége. Egyre gyakoribb világhírű külföldi tudósok, keleti közéleti személyiségek látogatása a Keleti Gyűjteményben, amely 25 éves fennállását tudományos ülésszakkal, kiadványokkal, kiállítással és a Körösi Csorna-gyűjtemény felállításával ünnepli meg. Ezek a jelentős eredmények természetesen köteleznek is, és kijelölik a gyűjtemény további fejlesztésének főbb feladatait. E feladatok tekintetében az MTA Orientalisztikai Bizottságának és a hazai keletkutatás egyéb jeles szakembereinek állásfoglalásai szolgálnak iránytűül. Mindenekelőtt erősíteni kell a gyűjtemény kézikönyvtár jellegét. Ma már mindenütt a világon megszűnőfélben van az „olvasóterem" és a „raktár" merev elválasztása, s a modern könyvtárak valamilyen formában áttérnek a szabadpolcos rendszerre, arra, hogy a könyvtár bizonyos vagy teljes állománya az olvasók számára közvetlenül hozzáférhető legyen. Bár az Akadémiai Könyvtár jelenlegi igen rossz helyiség és raktárviszonyai lehetetlenné teszik a helyzetnek lényeges megváltoztatását, a jelenlegi lehetőségeket figyelembe véve is szükséges arról gondoskodni, hogy főleg azoknak a részterületeknek az alapanyaga, amelynek kutatói nap mint nap a gyűjteményben dolgoznak, kézikönyvtárszerűen hozzáférhető legyen. Külön kell gondoskodni arról, hogy legfrissebb beszerzések, mindenekelőtt a folyóiratok legújabb számai a kutatók által rögtön kézbevehetők legyenek. Ezt csak kiegészíthetik, de nem pótolhatják a Keleti Gyűjtemény új szerzeményeit közlő gyarapodási jegyzékek. Ma már a gyűjtemény nemcsak raktár, olvasóhely és katalógus együttese, hanem kutató műhely ie. Magától értetődő, hogy a Japántól Marokkóig, Szibériától Ceylonig terjedő gyűjtési területtel rendelkező könyvtár esak akkor tud szakszerű és a korlátozott lehetőségeket maximálisan kihasználó, koncentrált gyarapításpolitikát folytatni, ha az ott dolgozók nemcsak a könyvtárosi szakma kiváló ismerői, hanem az egyes keleti szakterületek széles horizontú művelői is. Világos, hogy el kell kerülnünk a terméketlen maximalizrnust, s tudomásul kell vennünk, hogy feltételeink következtében nem versenyezhetünk a világ legjelentősebb keleti könyvtáraival az orientalisztika minden területén. Meg kell tehát határozni azokat a kutatási területeket, amelyek a magyarországi orientalisztika sajátos profilja, a hazai társadalmi igények 49