Bendefy László: Mikoviny Sámuel megyei térképei, különös tekintettel az Akadémiai Könyvtár Kézirattárának Mikoviny-térképeire. 1. köt (A MTAK kiadványai 71. Budapest, 1976)
Mikoviny Sámuel megyei térképei
MIKOVINY MEGYEI TÉRKÉPEI MIKOVINY kortársai, - akik talán nem is ismerték a hires tudósnak egyéb nagyszerű alkotásait, és még nem tudták felmérni a selmeci akadémia létrehozáséval kapcsolatos érdemeit, a folyók szabályozása és víztározók létesitése körüli munkásságát pedig egyes főuraknak teljesített magántevékenységként tartották számon - mindnyájan egyetértettek abban, hogy MIKOVINY a megyei térképek szerkesztésével és kiadásával óriási szolgálatot tett nemzetének és nemzedékének, A 18. század elején a közkézen forgó és a hivatalos használatra szánt tömérdek rossz térkép között, mindössze három olyan térképe volt hazánknak, amely az ország területét fő vonásaiban földrajzilag helyesen ábrázolta.Egyik volt LÁZÁR deáknak az 1528. évi, ingolstadti kiadású térképe (84). Ez a térkép számos kiadást ért meg. A legutolsó - tudtunkkal - Szintén Ingolstadtban, 1588-ban jelent meg. Miként ismeretes, e térkép vízrajza kitűnő; ennélfogva a vízrajzi keretbe behelyezett városok és hegyek is többé-kevésbé a helyükön vannak. A térkép ezernél több helynevet tartalmaz, ami ebben a korban szinte páratlan jelenség (84/a-b). A másik kartográfiai mű, amely a 18. század emberének ebbeli igényeit volt hivatott kielégíteni: HEVENESI Gábor "Atlas Parvus Hungáriáé" cimü kéziatlasza, amelynek azonban - vászonra ragasztott formában - volt egy falitérképszerü kiadása is. Ez az 1689-ben megjelent, 40 térképlapot tartalmazó atlasz már valóban nagy haladást jelentett a 150 évvel korábbi LÁZÁR-féle térképhez képest. Több mint 2600 helynevet tartalmaz és ezek földrajzi helyzete a minden lapon megtalálható fokbeosztással volt leolvasható, A HEVENESI-féle "Atlas Parvus Hungáriáé" sem hibátlan munka. Értékét PALLENBÜCHL Zoltán részletesen elemezte (85), igy erre itt fölösleges kitérnem. E térképnek gyakorlati szempontból legnagyobb baja az volt, hogy túlságosan kevés példányban jelent meg, s igy nem terjedhetett el. Kifogásolható lenne továbbá az is, hogy a mü 140 x 113 tükörnagyságu térképlapjai kicsinyek. Ezek is egyszer hajtottak, tehát a könyvecske tulajdonképpen zsebatlasz. Ennek ellenére 1750 körül - a bejegyzésekből megállapíthatóan, egyéb hiján - még mindig ezt használták, A harmadik, HEVENESI térképét mind tartalmi gazdagságban, mind a térképrajz megbízhatóságában messze felülmúló kartográfiai alkotás: Johann Christoph MÜLLERnek a 18. század elején készült Magyarország térképe volt (86). Ez a térkép lényegesen jobb volt minden
