Szentgyörgyi Mária: Célkitűzések és reformtörekvések a Magyar Tudományos Akadémián 1831–1945 (A MTAK kiadványai 69. Budapest, 1973)
III. 1867 – 1905
78 jesen tisztában van, s különbséget tud tenni a között, a mit a szó szorosabb értelmében vett valódi tudománynak nevezünk és a között, a ml ama tágabb körű, inkább speculatlv részhez tartozik, a mely problémákat, feladatokat állit föi, hogy ezek felé irányozza a buvárlást, a mely előre sejtett tantételeket formuláz, a melyeket o~ zonban még be kell bizonyítani, ténylegességüket meg kell állapítani, de a mely tételek mégis a tudás hézagai kitöltésére némi valószínűséggel alkalmaztatnak." . . . "a Hypothesisek nem kerülhetők ki, sőt szükségesek". . . de a hypothesis "csak eszköz; a czél a melyre törekedni kell, az igazságnak felderítése," 6 1 Horváth Jánosra és Guzmlcs Izidorra emlékezve 6 2 idézi; "hogy mindig legyenek köztünk nemeslelkü barátai az ónok, kemény birái az újnak, visszarezzenteni a tudatlan merészsége t, gátlani a visszaéléseket, a szerényen bátrakat gondra, szorgalomra edzeni." 6 2 "Ilyen értelmezés után ki kételkedhetik némi conservativismus jogosultságán a tudományok terén? Ellenőrzés, a mely sok esetben megóv a tévedéstől, habár maga is tévedhet olykor. Ki fog ebből, igy fogva fel a dolgokat, vádat emelhetni a tudományos intézetek, az akadémiák ellen?" 6 4 Csengery érvelésével szemben nincs és nem Is lehet sem elvi, sem gyakorlati ellenvetés. Még a politikában és tudományban egyaránt radikális Hermán Ottó is, aki pedig a szabad szó jogáért mindent feláldoz, azt Írja: "A mi Csengery álláspontját illeü, erre azt mondom, hogy a Virchcrv-féle conservativizmusnak tudományban, iskolában épen olyan Jogosultsága van, a minő az ellenzéké a parliamentben; commentálni ezt nem igen kell. E conservativizmusnak helye van az Akadémiánkban is, mindaddig, a mig a vitatás szabadságát elismerik, Virchov ezt elismeri, sőt - egész működését véve - bizonyos, hogy harcra kelne az ellen, a ki e szabadságot korlátozni akarná, harcra azért, mert Virchov "Darwinlsta" s a mi ellen küzd, az a specifikus német "Haeckelismus" túlzása, mely Darwinnál Darwinabb." 6 6 Az Akadémia valóságos problémáját azonban nem a kívülről Jövő, Európa nagy részén átvonuló általános támadások jelentik. Mélyebben rejlik, melyet az egykorúak csak érzékelni tudtak, megfogalmazni nem. Hiszen még az éleseszü Hermán Ottó is csak a tényt regisztrálja, amikor az Akadémián meglévő, egyre mélyülő ellentétet pellengérezi ki Haynald érsek személyében, aki az 1878. évi nagygyűlésen Csengery haladást szolgáló koncepciójával szemben a valóságon alapuló induktív módszert támadja "sok gúnnyal és kevés érvvel", amikor a "legingatogabb" Indukció alapján teremtett, "szappanbuborékként támadó és elmúló"
