Szentgyörgyi Mária: Célkitűzések és reformtörekvések a Magyar Tudományos Akadémián 1831–1945 (A MTAK kiadványai 69. Budapest, 1973)
II. Az önkényuralom és provizórium korszaka
50 letekről. Ez "mindennemű egyletek fölállítására az álladalml igazgatóság különös" engedélyét kivánja. Ezt az engedélyt több más között különösen a tudományos és művészeti egyesületektől követeli meg Ezeknek az engedélyezését a császár a maga számára tartja fenn és az erre vonatkozó Javaslatot a belügyminisztertől várta. Azoknak az egyleteknek, melyek működése császári engedélyhez van kötve és e nélkül működnek, az engedélyt három hónapon belül kérniük kell, A pestmegyei főispán a rryilt parancs értelmében felszólította az Akadémia elnökét, hogy folyamodjon "fenállhalásl engedményért" Teleki március 5-én kelt válaszában leszögezi, hogy egy akadémia, s igy a magyar akadémia sem tartozik az egyletek közé. Különben is a 28.§, melyre a főispáni felszólítás hivatkozik, csak azokra a tudományos egyesületekre vonatkozhat, melyek császári engedély nélkül működnek. Már pedig a magyar akadémiát őfelsége Ferenc császár állította fel. S igy ép oly kevéssé tartozhat az új engedélytől függő egyletek közé, mint a bécsi akadémia. Ennek ellenére megküldi a főispánnak "az Alaprajznak és a Rendszabásnak" Ferenc királytól megerősített, az országgyűlési iratokból külön lenyomott három-három magyar és latin nyelvű példányát, hogy azok "a legfelsőbb lelügyelést vezető kormánynak kezénél lehessenek." Teleki érvelése nem talált meghallgatásra. Prottmann József budapesti rendőrigazgató a császári és királyi Helytartóság rendeletéből 1853. október 13-án értesítette Telekit, hogy a magas kormány az 1852. november 26-1 egyleti törvényhez idomitott akadémiai rendszabásoknak német nyelven három példányban való felterjesztését kéri a "legfelsőbb helybenhagyás kieszközölése végett." 1 7Prottmann rendelete rosszul érinü Telekit: "A magyar Akadémia rendszabályainak felterjesztése iránt jött rendeletben én igen rossz akaratot sejditek, és nem csak önállását hanem nemzeti Jellemét is féltem - Írja Toldynak - Azonban ezen segiteni nem lehet és a parancsnak hódolnunk kell. A rendszaoályoknak a mostani körülményekhezi alkalmazása iránt az Urnák véleményében osztozom, és azt egy vegyes küldöttség által eszközölhetőnek olly formán gondolom, hogy ennek munkálata azután előbb a kis gyűlés, később pedig az igazgatóság által nézessék keresztül. Ezzel igen nagyon sietnünk nincs szükség; mert ha valahol, itt áll a deák párbeszéd: qui habét tempus, habét vitám. Ne sajnáljon az úr nekem a küldöttség tagjaira nézve javaslatot küldeni. Az 1843-diki reformjavaslatokkal nem lehetünk eléggé óvalosok, azok még a rendszabásoknál is szabadabb szelleműek, de kü-
