Szentgyörgyi Mária: Célkitűzések és reformtörekvések a Magyar Tudományos Akadémián 1831–1945 (A MTAK kiadványai 69. Budapest, 1973)

I. 1831 - 1849

18 Azonban Telekinek még két évvel később is vitatnia keli, "hogy csupa phllologlal intézet-e Ocademlánk, . . . vagy pedig egyszersmind tudományos is, és ha igen, mennyiben?" Azt, hogy az adott történeti pillanatban a nemzeti nyelv mtvelése a tudományoké nélkül és a nemzeti kultúra emelése a nyelvfellesztése nél64 kül Magyarországon lehetetlen Az Akadémia célkitűzéseit kétfelől megközelítő Széchenyi és Teleki egyaránt hangsúlyozza a politikai stúdiumokat működési köréből kirekesztő társulatnak politikai Jelentőségét. Széchenyi 1844-ben szinte önvallomásként mondja: . , habár az academlánknak soha nem volt is politicai igénye, '

s most sincs illyes, azért annak eszméje bizony még sem foganszott más okból, és még nem lépett tulajdonkép életbe egyebért, mint azon czélból, mihezképest nemzeti nyelvünknek és ezzel olly szorosan egybekötött nemzeti létünknek egy révpartjával, egy őrjével több legyen, melly irányánál, bárki mit mondjon is, nincs ránk nézve nagyobb fontosságú politicai szempont; mert mig nyelvünk él 's virul, mind aadlg nemzeti létünk, ha csorbul is, ezért bilincsek közé sü— lyedni tán még sem fog: holott kivételes helvzetünkhöz képest nyelvünk' hervadása, enyészete okvetlen nemzeti állásunk' vég' óráját vonná maga után. Miszerint, mint érintém - és ezt soha ne engedjük emlékezetünkből kiesni - nem is volt és még ma sincs, habár a' tennivalóknak egy tengere áll is előttünk, ránk nézve fontosabb és sürgetőbb ügy, mint nemzeti nyelvünknek minden módonl ápolása és annak mind szilárdabb meggyökereztetése." ®

5 "... academiánk - és ezt nem kellene felejtenünk - tulajdonképpen nem czél, de inkább előmeneteli eszközeinknek csak egyike, melly ha el nem tompul, el nem ferdül, szinte egy lépcsővel magasabbra segítheti ügyünket azon czél felé, melly nem kevésb mint nemzeti virágzás. "6® Az éles fogalmazásokat kerülő Teleki szerint "A nyelv, nemzetisé

g és a' tudományok kitűzött czél gyanánt karöltve lebegnek előttünk, ezen három elénkbe szabott tárgyak szerencsés öszvesitése dicső feladatunk."®

7 Tudja, érzékelteti a nyelvmüvelés és a tudományok fejlesztésének politikai jelentőségét/'

8 lojálisán magáévá teszi 1845-ben az alapitó másodelnök előző évi szavait és megismétli, hogy a "nemzetiség, ha nem is kirekesztőleg, de még is nagymértékben a nyelven, mint főtényezőn, alapszik, hogy a nemzet, mely saját nyelvét elvesztette, megszűnik az lenni."®" Azonban ismét Széchenyi az, aki iránymutatóan jelenti ki, "hogy a magyar Akadémia, sajátlagos poltlkal körülményeink között, nemzeti újjászületésünket tekintve, egyik főtényezőt képezhet, sőt hogy ilyet képezzen szoros kötelessége."

7 "Tudom, lesznek olya-