Bükyné Horváth Mária: Az Akadémiai Könyvtár periodikumai a tudományos kutatás szolgálatában (A MTAK kiadványai 65. Budapest, 1971)
1. Szakirodalmi áttekintés
17 olvasmány- vagy dokumentumtípusból milyen %-os arányban lesz kutatási eredményekben megtérülő anyag. Az előbb említett elvi megállapításon és az ezzel kapcsolatos azonos nézőpontokon túlmenően kapcsolódik jelen tanulmányunk a tekintetben is a Molruir-Reinhard-féle dolgozathoz, hogy az általuk kidolgozott módszer, elsősorban az ún. "keresettségi index" megállapításának metodikája hasznosnak bizonyult a periodikum-hasznólatra vonatkozó adatgyűjtésünk feldolgozása során. Jóllehet mi a használt állomány és a teljes állomány közötti viszony kifejezésére több alkalommal a Molnár Imre és Reinhard Vera által célszerűtlennek tartott százalékszámítást is igénybe vettük, törekedtünk arra, hogy ezt a hagyományos metodikát árnyaltabb elemzést biztosító matematikai-statisztikai módszerükkel is kiegészítsük. Ezért alkalmaztuk következetesen, többek között, a Molnár-Reinhard-féle keresettségi indexet is. Ez utóbbival kapcsolatban azonban meg kell jegyeznünk azt, hogy mi a Molnár-Reinhard-féle keresettségi indexet a szóban forgó szerzők tanulmányában használt alkalmazási formától kissé eltérően használtuk: Molnár Imre és Reinhard Vera ugyanis a keresettségi indexet arra vonatkoztatva adta meg, hogy egy n egységből (kötetből, illetve darabból) álló összállományon (P) belül egy adott részállományt (Pki Pf stb.) milyen mértékben keresnek. Mi azonban már eleve egy részállományon ( P {= folyóiratállomány) belül vizsgáltuk a keresettséget, tehát az egész könyvtári állományhoz nem viszonyítottuk adatainkat; másrészt ml az állományt nem ezen adott állomány egységeinek (periodikum-köteteinek) alapján tekintettük összefüggő állománynak, hanem.azt vizsgáltuk, hogy az adott állományon (részállományon - az akadémiai könyvtári periodikum-állományon) belül milyen magas az ún. féleségek (periodikum-cimek) száma, és a keresettségi indexet kizárólag a féleségek vonatkozásában adtuk meg. Egy 5754 különféle kurrens külföldi periodikumot számláló, egészében pedig 12 744 féleséget tartalmazó hatalmas állomány egységeinek pontos meghatározására, az egyébirányú adatgyüjtési és feldolgozó munkák rendkívüli időigényessége miatt, nem vállalkozhattunk. Ennek következtében a Molnár-Reinhard-féle feltárással teljesen azonos típusú elemzést nem végezhettünk. A keresettségnek pusztán a féleségekre való korlátozásánál természetesen nem álltunk meg, csakhogy ezt a szélesebb volumenű keresettségi vonatkozást immár nem a Molnár-Reinhard-féle indexszel fejeztük ki, az ezzel való kifejezéshez ugyanis - mini emiitettük - az állomány teljes, darubszámszerü ismeretére lett volna szükségünk, ami csnk a féleségek szintjén volt meg. E tágabb értelemben vett keresettségét az "egy használt periodikumra eső átlagos olvasói szám", illetve az "átlagos olvasási alkalom" számszerű megadásával érzékeltettük. Érdekesnek találjuk mindazt, amit az emiitett szerzők az "egyes szakok keresettségi indexéről" mondanak. A keresettségi index náluk fontos csoportképző tényezővé válik, ennek segítségével ugyanis könnyen szét lehet tagolni az állományt "intenziven keresett" és "kis mértékben keresett" állományrészekre. Az akadémiai könyvtári adatoknál ilyen csoportképzés indokolatlan, mivel itt az olvasók tábora szakmailag rendkivül heterogén; itt akkor lenne értelme a szétválasztásnak, ha az állomány egyes szakjai iránti intenzív, vagy minimális érdeklődést az azonos foglalkozásúaknál külön vizsgálhatnék. Meglepő számunkra Molnár Imre és Reinhard Vera dolgozatának egyik eredménye, tudniillik az, hogy a bio-
