Gergely Pál: A Magyar Tudományos Akadémiára hagyott Vigyázó-vagyon sorsa (A MTAK kiadványai 63. Budapest, 1971)

IV. Ujabb anyagi gondok - parcellázási tervek

41 ra és kutatási segélyekre, sőt mindezeken felül a grófné­féle vagyon jövedelmének eló'irásszerinti 40 %-os keretéből eddig "haza­fias, kulturális" célokra több mint 85 000-et fizethetett ki. Viszont sajná­latos ténynek minősítette a kultuszminisztérium szűkmarkúságát, azt, hogy a miniszter Ígérete ellenére ezévtől 20 000 pengővel leszállították az 1925-ben megszabott államsegélyt. Minden évben rövidebb jelentést közölt a főtitkár a vagyonállag­ról, a pénztőkék fölhasználásáról, az évenkénti 100-120 000 pengős tu­dományos keretről, valamint a félévekre előirányzott, s az Akadémia e­gyéb költségvetésétől szigorúan elkülönített Vigyázó-vagyoni kiadási és bevételi tervekről, a haszonbérekről, a házbérekről éppúgy, mint az ügyL védi stb. fizetésekről, a sajátkezelésü birtokrészek sürgős épületjavitá­sairól, új épületek építtetéséről. Ilyen tendenciát mutatóan az AE. XLIII. (1933) kötetének 70-83. lapján, vagy valamivel részletesebben a XLIV. kötetben a 255-274. lapon, a XLV. kötetben a 115-127. lapon, a XLV1. kötetben a 174-189. lapon olvashatunk táblázatokat és kimutatásokat. Ez utóbbi év adatösszesitésénél azt tapasztaljuk, hogy a közben eladott bir­tokrészek és házhelyek már jelentékenyen apasztották a birtok összér­tékét. Ekkor a kimutatás mintegy 12 és fél millióra teszi az A/vagyon, és 2 226 000 pengőre a E^vagyon értékét, persze ez az értékmeghatáro­zás mindenkor a Vigyázó-múzeum és a Vigyázó-könyvtár állagának beszá­mítása nélkül történt, melyekről pusztán mübecsl, nemzetközi áríolyami ér­telemben lehetett volna értékelést adni. Az 1936. utáni AÉ. kötetekben az alább megadott lapokon találjuk a két Vigyázó-vagyonra vonatkozó kimu­tatásokat, mindig az igazgató tanácsi felülvizsgálat eredményeinek közlé­se után: a XLVII. / 1937/ kötetben a 125-137. lapon, a X1/V1II. kötetben a 97-108. lapon, a XLDC. kötetben a 129-139. lapon, az L. kötetben a 233-241. lapon. Ettől kezdve a kötetekben már nem a Várady-féle kimu­tatást találjuk, hanem a főkönyvelővé kinevezett Virágh István ny. főváro­si számtanácsos irányításával összeállított, ill. az általa aláirt zárszáma­dási adatokat De térjünk vissza időrendünk folyamatához, tehát az 1933. évhez! Az ezévi áprilisi igazgató tanácsi ülésen újabb pert kellett bejelentenie a főtitkárnak: a gr. Bolza-család egykori ügyvédje, Sziráczky János u-

Next

/
Thumbnails
Contents