Gergely Pál: A Magyar Tudományos Akadémiára hagyott Vigyázó-vagyon sorsa (A MTAK kiadványai 63. Budapest, 1971)

V. Tudományos célú kiadások a Vigyázó-vagyon első ötévi jövedelméből

42 gyanis nem érte be az elsőfokú bíróságon megítélt összeggel, hanem úJabb 450 000 pengőre pereli az Akadémiát. Mint fennebb kiemeltük, mindeme gondok ellenére '

3 Balogh Jenő főtitkár még vállalta nehéz munkakörét, abban a reményben, hogy egyre többet tud majd a Vigyázó-jövedelmekből tudományos célra (könyvkiadásra és kutatási segélyekre) kihasítani. V. TUDOMÁNYOS CÉLÚ KIADÁSOK A VIGYÁZÓ-VAGYON ELSŐ ÖTÉVI JÖVEDELMÉBŐL Függelékünkben összesítve közöljük majd a kétféle Vigyázó-vagyon jövedelméből tudományos kutatásra, mégpedig különösen természettudományi kutatási segélyekre kifizetett hatalmas összegeket, és ugyanitt megadjuk a Vigyázó-vagyon jövedelméből megjelentetett főbb (főleg társadalomtudományi) munkák és nagyterjedelmü kötetek cimszerinti felsorolását. A függelék adataiból, de a most közbevetett ötéves elszámolásból is kiderül, hogy nincs igazuk azoknak a tréfacsinálóknak (köztük gyakran még akadémiai tagoknak is) és egyes vicclap-szerkesztőknek, akik a mintabirtokok haszontalanságával és a sokféle ügyvéd magas honorálásával vádolták a vezetőséget . . . Hiszen hogyan élt volna a kis államsegélyből az Akadémia ezekben a nehéz időkben és miből 25 adhatott volna - az 1934. év, végi összesítés szerint - öt év alatt 671000 pengőt tudományos célra, vagyis másfélszer annyit, mint amire államsegélye rúgott? Az adott gazdasági helyzetben szükség volt tehát a mintablrtokokra, ezek mintaszerű kezelésére, s a tömérdek pör miatt bizony az ügyvédekre is. Abban a íeudálkapitalista gazdasági rendszerben, mely hazánkban uralkodott ekkoriban, az Akadémia képtelen lett volna évtizedes folyóiratainak megfelelően színvonalas közzétételére és nagyobb kötetek kiadására a Vigyázó-hagyaték nélkül. Hogy csak néhány folyóiratot említsünk, a következők jelentek meg 1929 óta folyamatosan az Akadémia kiadásában,