H. Boros Vilma: Stein Aurél ifjúsága: Hirschler Ignác és Stein Ernő levelezése Stein Aurélról 1866–1891 (A MTAK kiadványai 61. Budapest, 1971)

IIl. India

60 jes hálával kifejezett Jókívánságok után pár érdekes apróságot emlit életmódjáról: Lahore-ban a telet nagyon Jól bírja; most 4-5° Réaumur van reggel 7 órakor, de ő a szobájában egész télen nem ls flittet, hanem nyitott ablak és ajtó mellett kellemesen érzi magát, mig kollégái lobogó kandallótUz előtt kabátban ülve dideregnek. Edzettségét annak is tulajdonítja, hogy bármilyen sok munkával ls legyen elhalmozva, mindennap kilovagol. Visszatértekor barátját, GÖvind Kaul-t találja szobájában. Vele 178 együtt dolgozik a Jamrnul maharadzsa könyvtárának katalógusán. Ez felüdülést Jelent számára a hivatalos Irodai munkák után. Tervezett hazalátogatásának előre örül. Tudja, hogy otthon az apai ház már nem tárul fel előtte többé. De a családnak az elveszett gyermek hazatéréséről szőtt reménye részben mégiscsak teljesül. • 93 Hirschler Ignác március 5-én megírja Stein Ernőnek, hogy a születésnapi levél feladójának Jóslata ellenére időben érkezett, estefelé. A borítékon rajta voltak az útközbeni állomások bélyegzői, a megfelelő dátummal. Még egy nagybátyjához irt levele maradt fenn Stein Aurélnak, La• 94 hore-ból, ugyanez óv március 7-éről. Ebben megköszöni Hirschlernek a családról irt beszámolókat. Sajnálja, hogy atyja halála óta ritkán kap híreket, pedig minden nagyon érdekli őt. Hivatali munkájáról azt irja, hogy hiába ismeri ki jobban magái benne, nem megy gyorsabban, és apró újításai ls inkább növelték munkáját, mintsem csökkentették, de hát ez igy szokott lenni az indiai adminisztrációban. A levegő olyan meleg, mint otthon májusban: minden rózsabokor virággal van tele. Kéri nagybátyját, adja át köszönetét mindazoknak, akik emlékeznek rá. Üdvözli Tercsit, Hirschler leányát és családját. • 95 Április 17-én 1 lirschler azt Írja Ernőnek, hogy a müncheni Allgemeine Zeitung kisázsiai útleírást közöl attól a Lanskorovsky gróftól, akivel Aurél is megismerkedett. A folytatásokat gyűjteni kellene, hogy elküldhessék Aurélnak, vagy félre kellene tenni számára, hiszen nemsokára hazajön. A következő levelek a viszontlátás reményéről tanúskodnak. Nem akarják Aurélt végleg elveszettnek tekinteni. (Ezért is ellenezték Lahore-ba történt kinevezésekor, hogy angol állampolgár legyen.)