H. Boros Vilma: Stein Aurél ifjúsága: Hirschler Ignác és Stein Ernő levelezése Stein Aurélról 1866–1891 (A MTAK kiadványai 61. Budapest, 1971)
IIl. India
51 való felelősség alól, és hogy belátással bíró ismerőseitől az elismerést is megkapta. Ez megelégedéssel tölti el, de az anyai gyöngédség mégis hiányzik neki: anyja - ha élne - e hir hallatára, mintegy varázsütésre megfiatalodna. Nagyon várja a biztos hirt Lahore-ból. Ha tovább is igy folytatódik, Aurél, "a Szerencse gyermeke" keresztül megy a világon anélkül, hogy fogalma lenne arról, milyen is az valójában. Majd sajnálattal állapítja meg, hogy ők, az esztétikailag egyoldalúak, kevésbé tudják értékelni Aurélt, mig öccse a másfajta beállitottságúakra sokkal nagyobb vonzóerőt gyakorol. Ernő szerint Aurélból hiányzik a gondo157 latok lendülete szóban és Írásban, bár Aurélnak van érzéke ez iránt és sokkal Jobban bele tudja élni magát Ernő lényébe, mint ő Auré.'v. 15 8 leba. Hirschler Ignác márc, 5-1 levelében* 7 2 Írja, hogy Aurél leveleit tegnap este együtt olvasták, s az jó híreivel és érdekes részleteivel mindnyájukat kielégítette. Felteszi, hogy Ernőt bizonyára ismét bosszantják a fogalmazási és helyesírási pontatlanságok. De lássa be végre Ernő, hogy lehet valaki nagy nyelvkutató és kiváló ember, anélkül, hogy 159 a nyelv és mondattanban a szokásokat követné. Steffens egész életében "der Sonne" -t irt "die Sonne" helyett, és ezt Németországban nem vették rossz néven tőle. 160 Gleichenbergben nyaralva, jún. 9-én irja, hogy Aurél levelét elküldte Londonba unokahúguknak, Helénnek, majd jún. 21-én kérdezi, 161 hogy Aurél L. sz. levelét is Londonba küldje-e? Aug. 1-én Stein Ernő irja:* 7 2 örül Aurél híreinek. Az a fő, hogy már a magas hegyek közt van, és a hüs árnyék adta gondolatok közt élvezi a papa által küldött konzerveket, és ha meg nem ecetesedtek: a borokat ("becinezett élelmiszereket és beüvegezett borokat"). Hirschler Ignác aug. 6-i válászá• 74 ban azt irja, hogy szívből nevetett az Aurél pongyolán irt leveleiből kiirt idézeteken: a cinről és a beüvegezésrőL Valóban a sors iróniája helyezhetett csak a leginkorrektebb németességgel iró öccs mellé egy i162 lyen árgusszemü, kritikus bátyát. Aug. 8-án irt levelében beszámol 163 arról, hogy Flrdvszit olvassa, majd szept. 11-én megelégedéssel állapítja meg, hogy Aurél mostani levele érdekesebb az eddigieknél. Szept. 16-án* 7 5 hozzáteszi, hogy Aurél utólsó levelének nemcsak tárgya érde-
