H. Boros Vilma: Stein Aurél ifjúsága: Hirschler Ignác és Stein Ernő levelezése Stein Aurélról 1866–1891 (A MTAK kiadványai 61. Budapest, 1971)

IIl. India

44 gyébként Ernő értesse meg öccsével: a pénzkereséshez számára még nem érkezett el az idő, vándorlási évei (Goethe-tői vett fogalom! ) még nem teltek el. Egyelőre eleget tesz kötelességének, ha szigorú taka139 rékosággal él, és ha a rendelkezésére bocsátott lehetőséget nem meríti ki idő előtt. Ki kell adnia könyvét (nyilván a zend szótárról van szó), dokumentumokkal kell bebizonyítania, hogy ösztöndiját jól használta fel, szükség esetén a miniszternek rendelkezésére kell állnia, s ezenkivül katonaévét is le kell szolgálnia. Mindez elég súlyos feladat, de az ilyen "ólomteher" áldás az olyan fiatalember számára, aki valamire vinni akarja. Senki sem bújhat ki a saját bőréből, hogy mássá legyen: e jelenlegi kötelességeket tartsa szem előtt, s ne gondoljon másféle szárny alásra. • t , 59 Május 10-én irt levelében Ernő tovább panaszkodik. Egészsége, idegei nincsenek jó állapotban, s Aurél helyzete is nyomasztóan hat rá. Vajon nem segítene öccsén azzal, hogyha jutalmul müvének befejezésekor, egy újabb angliai tartózkodást ígérne neki? Bármilyen drága is ott az élet, lehetővé tenné ezt számára. De vajon ezzel nem azt érné el inkább, hogy a katonaév még jobban kitolódnék, és hogy a magára vállalt grammatikai mü befejezése a végtelenségig elhúzódnék? Súlyos tehernek érzi ezt a munkát. Aurél nem lángész: a tudást "vasszorgalommal" , izzadva kell megszereznie. Különben aranyos fiú. Hol akadna még egy fiatalember, aki váratlan örökségét úgy fogná fel, mint ő. (Mint mondtuk, apja rendelkezésére bocsátotta.) Ennek kamatai kb. 500 forintot tesznek ki. Ez a csekély összeg bizonyára nem veszélyezteti az ösztöndijat? Vajon Hirschler nem óhajtja-e szóvátenni azt Trefortnak, hogy nagybátyja ily módon akarta elismerni Aurél törekvéseit? Hirschler Ignác e levélre Igen komoly hangon válaszol,*

6

0 Aurél fejlődése, mint irja, neki éppen annyi gondot okoz, mint Ernőnek. Hogy munkáján nem örömmel dolgozik, jól látható. Mintha ijedten tekintgetne Jobbra- balra, kiutat keresve, miként szabadulhatna ettől. Látszik, hogy nem a kenyérgond az, ami leginkább nyomja, hiszen lelkében a kapott örökség sem okozott lényeges változást. Elégedetlenségének forrását munkájában kell keresni, amelyen nem dolgozik már igazán jó kedvvel. Ezért az a véleménye, hogy semmiféle kívülről Jövő sürgetés, kedvcsi-