Molnár Imre: Peremlyukkártyás dokumentációs rendszerek létesítése kutatóintézeti könyvtárban (A MTAK kiadványai 60. Budapest, 1970)
2. A dokumentációs munka megszervezése és gyakorlata
50 1.) Mit kutat az intézet? (A kutatás objektumai.) 2.) Miiyen módszerekkel? (A kutatás módszerei.) 3.) Miért? (A kutatással tanulmányozandó kérdések.) Az effajta logikus tagolás jól memorizálhatóvá teszi a rendszert. Az ilyen kérdésfelvetés megkönnyíti a deszkriptor-gyűjtemény megalkotását. Ha egyszer valamely fogalom helyet nyert egy rendszer deszkriptor — gyűjteményében, annak helyére másik nem állítható, - azaz a fogalmak száma szaporítható, de csak a lyukkártya jelhelyeinek szaporításával vihető kártyára. Az újonnan érdekessé váló fogalom nem foglalhatja el valamely fontosságát vesztett deszkriptor helyét a lyukkártya adott pozícióján, hiszen, ha ilyen csere bekövetkezne, sem a régi, sem az új deszkriptort nem lehetne megbízhatóan válogatni. - Ez a megjegyzés csak aláhúzza a fogalomgyűjtemény összeállítójának felelősségét. A fentebb ismertett követelmények egyike-másika (pl. egyenlő terheltségü pozíciók választása) elengedhetetlenné teszi a tárgyszógyűjtemény gyakorlatbani kipróbálását. Először is meghatározott, minél nagyobbszámú dokumentumot kell feltárni a tárgyszórendszer szempontjai szerint, majd az egyes tárgyszavak előfordulásénak gyakoriságát kell megvizsgálni. Ezek befejeztével, a tapasztaltak szerint módosítani kell a tárgyszógyűjtemény összetételét. Ez az előzetes próba sok előnytelen sajátságtól szabadíthatja meg a létesítendő dokumentációs rendszert. (Helyes nagyobb / pl. 1-2 éves/ időközönként felülvizsgálni a tárgyszógyűjteményt. Az ilyen vizsgálatok arra is lehetőséget nyújtanak, hogy az eltelt időközben fontosságra emelkedett új deszkriptorok csoportja a rendszerbe beépülhessen, sőt az időszakonkénti elemzések alkalmával az is lehetővé válik, hogy a feltárás és visszakeresés kumulált tapasztalatai alapján komolyabb változásokat tegyen a tájékoztató szakember.)
