Molnár Imre: Peremlyukkártyás dokumentációs rendszerek létesítése kutatóintézeti könyvtárban (A MTAK kiadványai 60. Budapest, 1970)
2. A dokumentációs munka megszervezése és gyakorlata
49 Ezt pedig a lyukkártya úgy adja meg legpontosabban, legkisebb fáradsággal, és a leggyorsabban, ha az alá- és fölérendelt, tehát különböző tudományos súlyú tárgyszavakat mellérendelt állapotban tárolja. Ha például a következő kérdéssel fordulnak egy lyukkártyarendszerhez: "A diszitőjelzők Arany János epikájában", akkor a lyukkártya a feleletet a következő módon adja meg: diszitőjelzők + epika + Arany János. Nyilvánvaló, hogy a lyukkártya különböző nagyságrendű szaktudományi kérdéseket emel egyenrangra. De a legfontosabbat nem szabad feledni és ez kárpótlást nyújt a szubordináció megsértéséért: a lyukkártya választ, pontos választ ad komplex kérdésekre is! A könyvtáros már előre gondol a tárgyszógyűjtemény összeállításakor. A fogalmak rendszerének kialakulása benne már a lyukkártya méretét, beosztását, típusát idézi fel. Helyes, ha deszkriptor-alkotó munkájában nem engedi feledésbe merülni, hogy a fogalomgyűjtemény gyakorlati felhasználásra kerül, ezért 1.) a fogalmaknak világosaknak, jól körülhatárolta k n a k kell lenniök; 2.) úgy kell megfogalmazni a deszkriptorokat, hogy azok egymással gazdagon kapcsolhatók, összefüggésbe hozhatók legyenek; 3.) a fogalmazásban lehetőleg keresni kell a tömörséget; 4.) a tömör fogalmak értelmezési hátterét árnyaltan kell megadni; 5.) csak valóban szükséges fogalmak legyenek a rendszerben; 6.) lehetőleg egyenlő gyakorisággal előforduló egységekre bontsuk a különböző fontosságú kérdéseket. Alapvetően fontos, hogy a fogalomrendszer 3 kérdésnek feltétlenül megfeleljen:
