Sz. Garai Judit, Újhelyi Gabriella: A Magyar Tudományos Akadémia Könyvtára orosz és szovjet cserekapcsolatainak vázlatos története (A MTAK kiadványai 59. Budapest, 1970)

5 cserét Drevnoszti cimli tanulmánykötetei elküldésével, 1871-ben. Két évvel később a Société Impériale des Naturalistes is jelentkezett, Bulletin-jeit, valamint a Meteorologische Deobachtungen cimü kiadványát küldte. Az észt nép irániunk érzett meleg baráti-rokoni szeretetének tulajdonitható, hogy a dorpati / Turtu/ Tudós Társaság is az elsők közé tartozott Oroszországban, akik cserekapcsolatot létesítettek a magyar Akadémiával, Az Esthnische Gelehrto Gesollschaft 1871-ben küldte meg Verhandlungen c. kiadványa VI. kötetét, ezt a továbbiakban, a Sitzungsberichte köteteivel és más megjelenő kiadványaival együtt, rendszeresen küldte. Az 1870-es és 1880-as években gyors egymásutánban kérték a cserekapcsolatok (elvételét a rigai Gesollschaft (ür Geschichte und Alterthümer der OstseeProvinzen, a moszkvai és a kazáni egyetem, az odesszai Société des Naturalistes de la Nouvelle Russie és a kievi természettudományi társulat. A századíordulón olyan intézményekkel létesültek még rendszeres cserekapcsolatok, mint a moszkvai egyetemi Observatoire Magnétique et Météorologique és a harkovi Société Mathématique. Az Akadémiai Könyvtár kiterjedt cserehálózatában tehát igen számottevőek voltak az orosz tudományos intézményekkel íotytatott kapcsolatok. Az 1890-ben jelentett 166 cseretárs közül 16, 1910ben 248-ból 24, tehát csaknem 10 % volt orosz. (Összehasonlításul: jelenleg 62 szovjet város 152 tudományos intézményével folytatunk cserét, de ez a szám szinte napról-napra nő.) Ha figyelembe vesszük a küldeményekről szóló néhány rendelkezésünkre álló felsorolást is (például az Akadémiád Értesítő egyes évfolyamaiban), bizonyosak lehetünk abban, hogy a csere útján kapott könyvés főleg periodikumanyag - bár mennyiségé ' tekintve az adományok és a kötelespéldányok századvégi tömegében elenyésző lehetett, tudományos és tudománytörténeti szempontból igen nagy értéket képviselt. Sajnos a könyvtárban a feldolgozó munka, megfelelő munkaerő hiányában, mindig háttérbe szorult; mennyiségében nem tudott lépést tartani az állomány növekedésével, színvonalával pedig nem érte el a kor követelményeit. így történhetett meg, hogy