Szelei László: A Magyar Tudományos Akadémia Levéltára az Akadémiai Könyvtárban (A MTAK kiadványai 58. Budapest, 1970)

Az Akadémiai Levéltár működése

37 tározni ennek szervezeti helyzetét az Akadémiai Könyvtáron belül. Az Akadémiai Levéltárnak önálló, a Könyvtár többi szervezeti egységétől elkülönítetten végzett ügyintézése, iratkezelése van. A belső szervezési tevékenység egyik fontos munkája az Akadémiai Levéltár fond- és állagjegyzékének az elkészítése volt. Erre akkor kerülhetett sor, amikor kialakult a gyűjtőkör, s ismertté vált az intézmények irattári anyagának minimális szerkezeti tagolása, illetve a mennyisége. A fond és állagjegyzéket 1964-ben készítettük el. Ez a munka megelőzte a levéltári anyag begyűjtését. A jegyzék elkészítésének gyakorlati haszna hamar mutatkozott számunkra. Ez lényegileg a levéltár már ismertetett - belső rendjének, tagolódásának kialakulásához volt jól használható segédlet, s miután tartalmazza az MTA és felügyelete alá tartozó valamennyi intézményt, a levéltári szervező munka iránytűjévé is vált. Pondnak tekintettünk - pontosabban tekintünk - minden levéltári anyagot, amely egy regisztratúrába sorolható. E vonatkozásban regisztratúrán értjük azt a levéltári anyagot, amely valamely természetes vagy jogi személy működésével kapcsolatban keletkezett és rendeltetésszerűen a szervnél maradt. Problémát jelentett a fondok és állagok számozása, s ezzel a levéltári törzsszámok kialakítása. Eldöntendő volt ugyanis, hogy az egyes fondok és állagok számozásánál (jelzettel való ellátásánál) az egyes, nagyobb szerkezeti kereteket képviselő fondok után hagyjunk-e ki később alakuló intézmények részére üres számokat, s ha igen, - mennyit; vagy az 1964. december hó 31-i állapotot rögzitve, folyamatosan számozzuk-e be a fondokat. Tekintettel arra, hogy a tudományos élet irányításában, a tudománypolitikai célok kitűzésében, s ezzel kapcsolatban a tudományszervezés vonatkozásában előre nem látható vál — tozások lehetségesek, ilyen változásokkal, az élő szervezet működése során bekövetkező változásoknak mintegy analógiájaként, a fejlődés során számolnunk kellett, ezért a fondok. és állagok számozásánál az egy adok időpontban való rögzítést választottuk módszerként. Az MTA 1965. évi 125. közgyűlése a társadalomtudományok és műszaki tudományok további fejlődésének előmozdítására a korábbi II. és VL