Szelei László: A Magyar Tudományos Akadémia Levéltára az Akadémiai Könyvtárban (A MTAK kiadványai 58. Budapest, 1970)
Az Akadémiai Levéltár működése
36 szefogásával végzik. Ezeknél a szervezeti egységeknél tehát bizonyos mértékű, a kutatási tevékenységet kisérő, igazgatási önállósági jegyek ismerhetők fel. Mégis, külön-külön megvizsgálandónak tartjuk ezen kutatási egységeknek helyzetét, s elegendő és megfelelő ismeretek után kerülhet csak sor arra, hogy a gyűjtőköri probléma megoldására akadémiai és más, a levéltári munkában illetékes szerveknek - például a Levéltári Igazgatóságnak - javaslatot dolgozzunk ki. A tájékoztatóban ismertetett gyűjtőkör meghatározása után kerülhetett sor arra, hogy felmérjük az intézmények állományában lévő iratanyag mennyiségét. Ennek ismerete elengedhetetlen volt ahhoz, hogy számításokat végezhessünk a levéltár személyi állományával és raktárigérryével, illetve férőhely-szükségletével kapcsolatban. Korábban, a Levéltári anyag tagolódásának ismertetésénél kitértünk már e felmérés eredményére. További teendőnk még mindig bizonyos előfeltételek megteremtése, nevezetesen annak biztosítása volt, hogy levéltárunk és az intézetek között közvetlen kapcsolat jöjjön létre. Ezt az Akadémia főtitkárának és az intézeti igazgatóknak segítségével sikerült is megvalósítani. Az iratanyagfelméréssel kapcsolatos főtitkári körlevélre ugyanis az intézeti igazgatók, illetve: egyesületeknél, társaságoknál, kutatócsoportoknál az illetékes vezetők közölték annak a munkatársuknak a nevét és beosztását, akit iratkezelési és selejtezési felelősnek, azaz "levéltári megbízottnak" jelöltek ki. Kialakult tehát egy kapcsolat-hálózat, amely a munka megindításánál és folyamatos végzé sénél mintegy szükségszerű, s különös jelentőségre pedig az intézetek levéltári anyagának begyűjtésénél tesz szert. A levéltár és az intézetek közötti közvetlen kapcsolat létrehozásával el kívántunk érni - az együttműködésen kivül - azt is, hogy adminisztratív ügyekkel minél kisebb mértékben terheljük meg az intézmények felelős, tudós vezetőit. E szervezés előnyét intézetlátogatásaink és folyamatos levéltári munkánk során már eddig is tapasztaltuk. Nagy. segítséget jelentett a hálózatban dolgozó munkatársak tevékenysége, például, az intézetek fényképanyagának begyűjtésénél. A külső szervezési feladatok végzésével párhuzamosan, további teendőként ki kellett alakitani levéltárunk belső rendjét, s meg kellett ha-
