Bükyné Horváth Mária: Az Akadémiai Könyvtár kurrens külföldi periodikumai (A MTAK kiadványai 56. Budapest, 1968)

Jegyzetek

JEGYZETEK 1. Ilyen: F. Csanak Dóra: Az Akadémiai Könyvtár története a szabadságharcig. Bp., 1959., valamint: Fráter Jánosné: Részletek az Akadémiai Könyvtár történetéből (1865-1875). Bp., 1965. Itt kell megemlíteni azokat a munkákat is, amelyek az Akadémiai Könyvtár történetét teljes egészében tárgyalni kívánják, ilyenek: Haraszthy Gyula: A 130 éves Akadémiai Könyvtár. Bp., 1956.; Berlász Jenő — Szakmáriné Németh Mária: A Magyar Tudományos Akadémia Könyvtárának múltja és jelene. Bp., 1956. valamint a több nyelven megjelent A Magyar Tudo­mányos Akadémia Könyvtára c. album (Bp., 1960) könyvtártörténeti vonatkozású része, hogy csak a legfontosabbakat említsük. 2. Ilyenek: Berlász Jenő: Az Akadémiai Könyvtár Kézirattárának átalakulása. Bp., 1957.; Tőkés László: Az Akadémiai Könyvtár mikrogyűjteménye és fotólabora­tóriuma. Bp., 1962., Csapodi Csaba: Állományvédelmi módszerek és eredmények az Akadémiai Könyvtár Kézirattárában és Régi-könyv Gyűjteményében. (1949­1964) Bp., 1965.; Csapodi Csaba: A Magyar Tudományos Akadémia Könyvtárának ősnyomtatvány-gyűjteménye. Bp., 1967.; bizonyos fokig ide tartozik: Sz. Garai Judit — Újhelyi Gabriella: A Magyar Tudományos Akadémia Könyvtára orosz és szovjet cserekapcsolatainak vázlatos története. = Magyar Könyvszemle. (1967) 325-34. — Számos hagyatékismertetés, ill. egyetlen állományi darabra vonatkozó ismertetés is tartalmaz adalékokat egyes könyvtári osztályok történetére. 3. Vö. jelen dolgozatunk 33. lapját. 4. I. De Sola Pool: Trends in Content Analysis (Urbana, 1959) című könyvében leg­különfélébb módszereket, köztük számos statisztikai megközelítést, találunk arra vonatkozóan, hogy miként lehet a szövegek rejtett jellemzőit, implicit tartalmát felderítendő a sorok között olvasni. A tartalomelemzést azonban, mint komplex módszert, az ilyen „pszichoanalitikai" célzattól merőben eltérő célokra: periodi­kumok tartalmi összetételének megállapítására, bibliográfiák kiértékelésére, nagy terjedelmű szókincs vagy bizonyos adott szöveg tartalmi jegyeinek felderí­tésére, stb. is alkalmazni lehet, miként ezt M. Duverger: Methodes dans les sci­ences sociales (Paris, 1961. — idézi: Büky Bála: 6. jegyzetben i. m. 4. p.) c. művé­ben példákkal illusztrálva bizonyítja. E módszert ill. ehhez hasonló megközelítést alkalmazott Antal László (Magyar Nyelvőr. LXXXIII/1959 .307-11, valamint egy 1968-ban elhangzott rádióelőadásában) és Petőfi S. János (Nyelvtud. Közlemények. LXVIII. 1966. 210-213) a nyelvészetben, Szalai Sándor (Tudományszervezési Tájé­koztató. V/1965 .615-57. és Magyar Filozófiai Szemle. IX/1965/1015-1025) a kuta­tási statisztikában. Büky Béla (i. m.) a tudományos produkció elemzésében és Varga Károly a szociológiában (Vö. pl. a „Rádió szakkönyvtár" 14. számaként megj. kötetét). 5. Ilyen „minden tételt egyetlen szakba" való besorolási módszert valósít meg töb­bek között a Folyóiratok és időszakos kiadványok a M. T. Akadémia Könyvtá­rában (összeállították a könyvtár tisztviselői) /Bp. 1906./ c. kiadvány, azaz a kötet 120-145 közötti lapjain található periodikum-szakmutató. Mivel számos olyan periodikum volt, melyeket nem tudtak egyértelműen egy szakba besorolni, ezeket a „vegyes tartalmúak" csoportba sorolták bele. A kurrens külföldi periodikumok anyagának például több mint harmada ebbe a csoportba nyert besorolást. Ez a tény is mutatja a módszer tökéletlenségét. 6. E módszer tudományos tájékoztatási célzattal való alkalmazhatóságát vizsgálta Büky Béla: A tudományos tájékoztatás egyik feladatköre: témamegoszlási statisz­39

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents