H. Boros Vilma: Széchenyi István hátrahagyott iratainak története (A MTAK kiadványai 54. Budapest, 1967)
V. A SZÉCHENYI-GYŰJTEMÉNY A MÁSODIKVILÁGHÁBORÜ UTAN
Az Akadémia épületének kijavítása és helyreállítása után a könyvtár dolgozói azonnal hozzáfogtak az iratok rendezéséhez és konzerválásához. Ekkor alakult ki az Akadémia Könyvtárának Kézirattára, majd később Régi Könyv Gyűjteménye mostani formájában. A régebbi helyzetről a következőket olvashatjuk: „Hat méter magas, meglehetősen rossz világítású, nagy helyiség, a mennyezetig épített egyszerű nyitott polcokkal sűrűn beépítve; a polcokon egymás mellett zsúfoltan sorakozó kódexek és más kötetes kéziratok, fasciculusok, könyvtáblaszerű tékákba foglalt vagy csomagolópapírba burkolt, sokszor csak egyszerűen spárgával átkötött kéziratcsomagok: ez volt a kézirattár 1949-ig." 26 2 A kézirattár átalakulásáról annak első vezetője, Berlász Jenő a következőképpen ír: „ ... az akkori főkönyvtárnoknak és munkatársainak az a felismerése volt [elindítója], hogy a kézirattár az Akadémiához méltatlan, elhanyagolt állapotban van, s ezt okvetlenül meg kell változtatni." A Széchenyi-iratokra is vonatkozik a következő megállapítás: „A kéziratanyag teljes egészében ezeken a nyitott állványokon volt elhelyezve, ugyanolyan módon, mint a könyvek; kötetek és kötegek álló helyzetben sorakoztak egymás mellett. Még a legbecsesebb kincsek . .. sem jelentettek kivételt, illetéktelen kezektől és egyéb veszélyektől semmi sem védte az anyagot." 26 3 A Széchenyi-iratok nagy értéke fel nem ismerésének itt kereshetjük a kulcsát, s ezek a mozzanatok tehetik érthetőbbé előttünk a majdnem száz évvel ezelőtti könyvtárosok eljárását. Tegyük még hozzá a következőket: A kézirattár „gyűjtőköre . . . meglehetősen határozatlan volt. Szükségszerűen következett ez abból, hogy a gyűjtemény mind létrejövetelét, mind gyarapodását legfőképpen ajándékozásoknak köszönhette." „Tervszerű gyarapítás nyomai a kézirattár múltjában nemigen figyelhetők meg. Nemcsak a szükséges költségkeret hiányzott ehhez, amely állandó, széleskörű kéziratvásárlásokat tett volna lehetővé, hanem a programalakító gondolat is. Több mint egy évszázad múlt el anélkül, hogy rendtartásszerűen tisztázódott volna: mit kell gyűjtenie a kézirattárnak és hogyan." 26 4 — A mondottakból láthatjuk, hogy Széchenyi iratainak megvásárlása kivételes és példátlan esemény volt az Akadémia történetében; elhelyezése, feldolgozása töretlen utakon, ezért indult oly botladozva. A kézirattár átrendezése folyamán történt az addigi gyűjtemények feloszlatása, az újabb könyvtári rendszer szellemében: megszűnt a Goetheés Vörösmarty-szoba s a Széchenyi Múzeum. A kéziratok a kézirattárba, a könyvek pedig a könyvtárba kerültek. A Goethe-gyűjtemény könyvei együttmaradtak, a könyvtár elkülönített részén, a Vörösmarty-szoba könyvanyaga és a Széchenyi Múzeumból mintegy 800 db könyv (Széchenyi műveinek első kiadásai stb.) pedig a Régi és Ritka könyvek Gyűjteményébe, 26 5 a többi a könyvtár egyéb állományába került. A Széchenyi Múzeumból szerencsésen megmaradt iratokból elsősorban azokat csoportosították a kézirattár dolgozói, sorszám szerint, me26 2CSAJ'ODI CSABA: Állományvédelmi módszerek és eredmények az Akadémiai Könyvtár Kézirattárában és Régi-könyv gyűjteményében (1949—1964). Rp., 1965. 27. 1. (A Magyar Tudományos Akadémia Könyvtárának Közleményei 44. sz.) 26 3BERLÁSZ JENŐ: Az Akadémiai Könyvtár Kézirattárának átalakulása. Bp., 1957. 3—4. 1. (A Magyar Tudományos Akadémia Könyvtárának Közleményei 4. sz.) 26 4BERLÁSZ JENŐ: I. m. 6—7. 1. 2C 5A jelzett könyvállomány könyvtári jelzete 540.329—541.134. 46
