Csapodi Csaba: A Magyar Tudományos Akadémia Könyvtárának ősnyomtatvány-gyűjteménye (A MTAK kiadványai 53. Budapest, 1967)
munkájának eredményeként megjelent az Akadémiai Könyvtár ősnyomtatványainak nyomtatott katalógusa. 5 7 * * * Hellebranl Árpád 1876-ban került az Akadémiai Könyvtárba mint fiatal, kezdő könyvtáros. 5 8 Nem sokkal utóbb, már 1878-ban hozzáfogott az ősinyomtatványok „bibliográfiai leírásá"-hoz. 5 9 1883-ig már nemcsak meghatározta és leírta teljes részletességgel az addigra 466-féle, a duplumokkal együtt 493 darab ősnyomtatványt, hanem kiadásra kész állapotban nyújtotta be katalógusát a Magyar Tudományos Akadémia Irodalomtörténeti Bizottságának. 6 0 Az Irodalomtörténeti Bizottság a filológus Ábel Jenőnek és Csontosi Jánosnak, a Magyar Nemzeti Múzeum Könyvtára ismert nevű könyvtárosának, mint bizottsági tagoknak adta ki bírálatra a kéziratot. s ezek még ugyanennek az évnek a végén benyúitották a kiadásra vonatkozó javaslatukat. A kötet mégis csak 1886-ban látott napvilágot. A késedelem oka főleg a részletes lektorálás elhúzódása volt. A kézirat összevetését a könyvtári állománnyal Csontosi kezdte meg. de a következő év végén Csontosi elfoglaltsága miatt, Ábel Jenő vette át és végezte el egyedül a munkát. 6 1 Hellebrant katalógusa minden elismerést megérdemel. Annak ellenére. hogy Magyarországon úttörő munkát végzett, katalógusa a kor legmagasabb nemzetközi színvonalán állt. Fölhasznált minden Magyarországon található bibliográfiai segédeszközt, és valóban csodálatot kelt. hogy a Gesamtkatalog der Wiegendrucke, Copinger. Reichling. Haebler, a British Museum és számtalan egyéb gyűjtemény katalógusainak megjelenése előtl olyan katalógust tudott készíteni az akadémiai állományról, amelyet ma, sokkal bőségesebb segédeszközök birtokában is csak elenyészően csekély számban kell helyesbítenünk. A kötet hatféle (szerzői, tárgyi, évrendi, városok szerint, nyomdák szerinti, possessor) mutatóval fölszerelve, az egyes példányok állapotának leírásával, a possessor-bejegyzések közlésével és az összes hozzáférhető katalógusokra való utalásokkal, latiin nyelven ielent meg. s így a nemzetközi használatra is alkalmassá vált. Két komoly fogyatkozását mégsem lehet elhallgatni. Ezek közül az egyik nem a szerző hibája: az akadémiai lektorok, illetve az ő javaslatuk alapján az Irodalomtörténeti Bizottság érthetetlen módon azt kívánták, hogy Hellebrant dolgozza át eredeti kéziratát olyan módon, hogy az ősnyomtatványok címleírásait. illetve a közölt szövegrészeket a bennük szereplő röviditések feloldásával adja. A filológus Ábel Jenő részéről ez a kívánság érthető volt, de Csontosi komoly hibát követett el, mert neki tudnia kellett, hogy Hain óta az ősnyomtatványok meghatározásának, összehasonlításának egyik legfontosabb eszköze az egymástól eltérő rövidítések gondos figyelembevétele. Ehelyett azt kívánták, hogy „a legnevezetesebb és legérdekesebb 5 7 Hellebrant Árpád: A Magyar Tudományos Akadémia Könyvtárában levő ősnyomtatványok jegyzéke. Budapest 1886. 5 8 Magy. Könyvszle. 1917. 122. 1. — Vértesy Miklós: Hellebrant. A Könyvtáros. 1958. 653—655. 1. 5 9 Hellebrant Árpád: Magyarországi vonatkozású ősnyomtatványok (incunabula) a M. T. Akadémia könyvtárában. Magy. Könyvszle. 1880. 27. 1. 0 0 A M. T. Akadémia Könyvtárának ősnyomtatványai. Magy. Könyvszle. 1888. 269—278. 1. 6 1 U. o. 272—273. 1. 10
