Csapodi Csaba: A Magyar Tudományos Akadémia Könyvtárának ősnyomtatvány-gyűjteménye (A MTAK kiadványai 53. Budapest, 1967)

incunabulumok jellemző lapjairól hű hasonmások adandók", mivel a rövidítések „az incunabulumok typusainak hű characterét úgysem adják viszsza". (Ezek a facsimilék a kiadásban nem kerültek közlésre.) A rövidítések feloldása az oka annak, hogy egyes esetekben Copingernek Hellebrantra támaszkodó leírásai sem mindig kielégítőek a meghatározások számára. A katalógus második hibája, hogy nem a gyűjtemény egyes darabjainak raktári számait közli — ilyen talán nem is volt —, hanem az egyes műveket látta el sorszámmal, a megjelenés éve szerint, illetve az évnélkülieket ezekhez csatlakozva betűrendben. Ügy látszik, hogy a kötetekre ekkor még jelzet nem került, csak jóval később. Mivel az ősnyomtatványok igen gyakran több darabból álló kolligátumok, a Hellebrant-számok alapján az ilyen köteteknek mindig csak az első darabját lehet megtalálni. Hogy a többi darab mivel van összekötve, arra utalás nincs a katalógusban. Az állomány ellenőrzése, revíziója a Hellebrant-katalógus alapján lehetetlen. A következő időkben a könyvtárnak se igen lehetett világos képe az egész ősnyomtatvány-állományról, — lehet, hogy az ősnyomtatványok egy része eredetileg egyes szakok közé került és még Hellebrant katalógusának elkészülte után is ott maradt. Másként nem tudjuk megérteni, hogy van az, hogy míg Hellebrant 1886-ban 493 ősnyomtatványt írt le, addig a könyvtári jelentés a „rendezett" szakok egyikeként szereplő „Incunabua" szakban 1892-ben még csak 355 ősnyomtatványról tud, s ez a szám 1904-ig is csak 358-ra emelkedik. A következő évben egyszerre 400, 1907-ben pedig 445-re ugrik a szám, pedig ebben az időben gyarapodás alig történt.

6

2 (Az 1905-ben megkapott Ráth- és az 1906-ban érkezett Kaufmann-gyűjteményt nem olvasztották be a könyvtár többi állományába, hanem mindig külön kezelték, a bennük levő ősnyomtatványok tehát ezekben a számokban nem szerepelhetnek, különben se arányosak velük.) Talán az a magyarázata, hogy a szakokból ekkor helyezték át az Incunabulum-szakba az odavaló köteteket. Persze ez csak föltételezés. * * * A Hellebrant-katalógus kiadása után hosszú időn keresztül csak ritkán és kis számban való gyarapodásokról értesülünk. 1896-ban Bartal Antal professzor, akadémikus adott a könyvtárnak egy nagyon ritka kiadású Perottust (Rudimenta grammaticae Firenze kb. 1482/3.).

6;

! 1898-ban egy hármas kolligátumból álló kötet, Szirmay Andor ajándéka csatlakozott ehhez: Constitutiones inclyti Regni Hungáriáé (Mátyás király törvényei) lipcsei 1488-i kiadásának majdnem ép példánya és vele egybekötve Poggius, Iohannes Franciscus: Contra fratrem Hieronymum. Nürnberg [1488 után] és Dialógus inter clericum et militem. Köln [kb. 1489.] A három műből az első az, amely különlegesen inagy érték.

6'

1 Az 1902-ben ajándékba kapott 1200 kötetes Siskovics-könyvtárban is volt egy két műből 0

2 Akad. Ért. 1893. 277. 1. 1905. 219. 1. 1908. 253. 1. 6

3 Inc. 379. 6

4 Copinger 1758. — Hain 13 386. — Hain 6115. — Inc. 353, 352, 352a. — Mátyás törvényei unikum példán}', ezenkívül csak egy töredék ismeretes ebből a kiadásból. (Hubay Ilona: Mátyás király törvénykönyve. Magy. Könyvszle. 1939. 234—246. 1. — Borovszky Samu: Jelentés egy bibliographiai fölfedezésről. Akad. Ért. 1898. 339—3421.) 11