Simon Mária Anna: A Magyar Tudományos Akadémia kutatóintézeti könyvtári hálózata (A MTAK kiadványai 51. Budapest, 1966)
Bevezetés
A könyvtártörténet kezdetén álló büszke nevek — Ninive, Alexandria, Pergamon, majd Firenze, Milano, Paris, Oxford —, akár egy személy, akár intézmény akartából születtek, egyformán az univerzális bibliotéka gondolatának jegyében fogantak. A tudományok teljességét kívánták öszszegyűjteni — és ez a vállalkozás, bár keretei az évszázadokkal együtt szélesedtek, sokáig nem látszott megvalósíthatatlannak. Csak a XIX. század ipari forradalma hozott létre új igényeket és ezek kielégítésére megteremtette a speciális szükségleteket kielégítő új könyvtártípust, a szakkönyvtárakat. Példájukra az alkalmazott és természettudományokon kívül a társadalomtudományok területén is létrejöttek specializált könyvgyűjtemények. Szinte közhely ma már az irodalom növekvő áradatát emlegetni: egyik eredménye, hogy nincs a világnak olyan könyvtára, amely vállalkozhatna a világ valamennyi nyomdatermékének begyűjtésére. Nyilvánvalóvá vált, hogy egyetlen mégoly gazdag ország mégoly gazdag könyvtára sem lenne képes egyedül beszerezni és hozzáférhetővé tenni még azt a dokumentum-mennyiséget sem, amelyre adott ország tudományos életének vérkeringéséhez szükség van. Tudományos és szakkönytárak szervezetlen sora, vagy szervezett hálózata osztozik a feladat megoldásában. E felismerés mellé azonban éppen napjainkban csatlakozik egy második, hogy ti. a tudományok specializálódása mellett ugyanolyan mértékben mutatkozó integrálódás folytán megváltoztak a követelmények, a tudományok interdisciplináris fejlődése megintcsak olyan igényeket támaszt, amelyeknek egyetlen könyvtár, vagy könytártípus bajosan tud megfelelni. Korszerűen megfogalmazott gyűjtőkörű általános tudományos, valamint szakkönyvtárak sorának nemzeti és nemzetközi együttműködése hozhatja meg a kívánt eredményt. Jelenti ezen belül az általánosság a világszínvonal magaslatán álló legfontosabb alapvető irodalmat, tekintet nélkül a közvetlen aktualitásra, ideértve az újonnan jelentkező tudományágak irodalmát — a specializált, szakkönyvtárak feladata viszont az adott terület szakirodalmának gyűjtése és feltárása a kutatások által megkívánt mélységig.
